Mint már jó pár alkalommal, a napokban ismét alámerültem azon horrorfilmek felhozatalában, amelyek még a videotékás időszakban sem futottak túlzottan nagyot, és emiatt leginkább valahol a tékák alsó polcain porosodva várták azt a leendő bátor személyt, aki bepróbálkozott eme alkotások kikölcsönzésével. Persze egy pillanatra sem állítanám azt, hogy eme alsó polcokra száműzött horrorfilmek egytől egyig menthetetlenül rosszak lettek volna, sokkal inkább amolyan ízig-vérig B kategóriás alkotások, amelyek közt olykor azért találtam egy-két igazán értékelhető alkotást is. Nos, az 1993-as Mutánsok, vagy ahogy én emlékszem eme film címére, a Bogárinvázió, már akkor sem tartozott az igazán nagyra értékelhető filmek közé, de az elmúlt napokban egyfajta múltidézés gyanánt újranéztem, és mondhatni, hogy csak a nosztalgia hathatós érzete mentette meg nálam a még gyengébb osztályzattól.
Azt kell hogy írjam a Mutánsok című produkcióról, hogy bár az emlékeim alaposan megkoptak már vele kapcsolatosan, de valahol egy jobb film emlékei sejlettek fel bennem a nézése közben. Már maga a film története is elég emlékezetesre sikeredett, hisz nem ugrik be más horrorfilm, ahol mutáns óriáskullancsok terrorizálták volna a területükre tévedt erdőjárókat. Továbbá a film rendezéséért az a Tony Randel felelt, aki ekkor már elkészített egy Hellraiser 2-t 1986-ból, és egy Amityville - Ütött az óra című filmet 1992-ből. Továbbá a film szereplői sem voltak totálisan ismeretlenek számomra, ugyanis mind Rosalind Allen (A kukorica gyermekei 2.), mind Seth Green (Stephen King: Az című 1990-es tévéfilmjéből) és Clint Howard színészek neveivel is találkoztam már korábban, és hát nem is az alakításaikkal volt a legnagyobb gondom, hanem sokkal inkább a film szinte nulla feszültség-megteremtésével. Ezzel se lett volna még akkora bajom, ha mondjuk a film forgatókönyvírója (Brent Friedman) megpróbálta volna viccesebbre megírni a történetet. Mert bár voltak benne megmosolyogtató jelenetek, ezek is leginkább a dialógusokban, illetve a gonosz marihuána-termesztők megjelenítésében érhetők tetten, de mégis, sokkal inkább hatottak kínosan eme elemek, mint viccesnek. Így pedig, hogy a Mutánsokban se a humor, se pedig a horrorvonulat nem volt képes elég hatásosra vizsgázni, egyértelműen be is kategorizálja a filmet nálam a nagyon is könnyen felejthető, 90-es évekbeli tucathorrorok közé.
Összegezve a filmet: értékelem, hogy szinte nulla számítógépes effekttel hozták össze azt, ami végül bemutatásra került, továbbá a film ötletével se volt semmi bajom, azzal viszont már igen, hogy nem sikerült kiaknázniuk a filmben rejlő potenciált. Így pedig két csillagnál nem tudnék többet adni jelen filmünkre.
49 Mutánsok (1993)
Egy Los Angeles-i problémás tinédzserekből álló csoport egy vidéki nevelőtáborba érkezik. Úgy gondolják, hogy a várostól távol eső nyugodt, szürke kis településen... több»
