Nicolas Roeg A kitaszított és a Vándorrege rendezője, most a gótikus horror/thriller „sivatagába” tévedt.
A végeredmény nem lett rossz, sőt, mondhatom azt is, szinte tökéletes alkotást láthatunk.
Suspense a javából, kissé hitchcockos betétekkel, úgymint az ártalmatlanul megvádolt férfi karakter, a zseniális hang- és fény effektek, a piros kabát plusz a kissé pikáns szexjelenet, ami teljesen „élethűre” sikerült.
Roeg azonban egyértelműen a saját filmjét készítette el, és nem másolt, az ő ötlete volt a gyászt megtenni a történet egyértelmű mozgatórugójának, az olyan sokszor visszatérő elemek láncba fűzése, mint a piros kabát, a víz mint a halál jelképe, a korát messze meghaladó vágás, és mint már említettem, a fülledt erotika pompás képsorai.
Roeg, a rendező filozófiáját két tényszerű, nyers igazsággal lehet összefoglalni, minden mindennel összefügg, valamint semmi sem az, aminek látszik.
A misztikus filmben a túlvilág is komoly része a valós világnak, legalábbis az arra fogékonyak számára, hiszen jelek sokaságát kapjuk, és látjuk, amelyek értelmetlenné teszik az emberi koncepcióinkat halálról, időről és természetesen az életről.
Bocsánat, még azért annyit hozzátennék, a „vájt szeműek” észrevehetik a giallo klasszikus stílusjegyeit a filmen!
A stáb!
Chris Bryant és Allan Scott a forgatókönyvírók, a zeneszerző Pino Donaggio, aki a Carrie zenéjét is szerezte, az operatőr pedig Anthony B. Richmond, a vágó Graeme Clifford volt.
A színészi gárda!
Laura Baxter: Julie Christie, John Baxter: Donald Sutherland, Dwarf: Adelina Poerio, Heather: Hilary Mason, Christine: Sharon Williams, Mandy: Ann Rye és Longhi felügyelő szerepében Renato Scarpát láthatjuk.
Röviden a történet!
Egy tipikus angol házaspár, a restaurátorként dolgozó John és Laura gyerekei önfeledten odakint játszanak, ám valamiért Johnnak rossz érzése támad, és hirtelen kirohan a házból, de már sajnos késő, piros kabátos kislányuk (aki kísértetiesen hasonlít a gyermek Ullmann Mónikára) beleesett a tóba, és megfulladt.
Kevéssel a történtek után John sürgős munkája miatt Velencébe utaznak, ahol egy templomot kell a férfinak kívül-belül restaurálnia, ámde egyúttal egy jó ürügy arra is, hogy végre kimozduljanak otthonról, és felejtsenek.
A városban már vége a turistaszezonnak, szinte teljesen kihalt, és ráadásul egy sorozatgyilkos garázdálkodik benne.
Egy ebéd során Laura megismerkedik egy idős testvérpárral, a vak látnok Heatherrel és a kissé furcsa Wendyvel.
Heather tényként azt állítja, látott a közelükben egy gyönyörű, szőke, ráadásul egy piros ruhás kislányt boldogan nevetgélni.
Először ez az információ nagyon megviseli Laurát, de végül megnyugszik, és felszabadul, hiszen lányát (meggyőződése, hogy az) boldognak tudhatja.
Férje persze abszolúte szkeptikus, és nagyon frusztrált, ám Heather szerint ez nem véletlen, szerinte John maga is látó, aki ezt önmaga elől is tagadja. Pedig képességeit nem kellene így elfojtania az asszony szerint, ráadásul kislányuk is azt üzeni, hogy veszély leselkedik Johnra, ha a férfi Velencében marad.
Egy viharos éjjel telefonhívást kapnak, amelyben közlik, hogy Angliában maradt fiuk balesetet szenvedett.
Nem komoly, de Laura szinte azonnal hazarepül.
John pedig pár órával később teljesen meglepetten látja, ahogy felesége Velencében csónakázik a vak látnok társaságában.
Tényleg nem lőném le a poént, hiszen a film nézését nem lehet pótolni a leírásával!
A film alaphangulatát a turistaszezon után teljesen kihalt, ködös Velence adja meg, ahol természetesen direkt alig látunk embereket, a szállodák már bezártak vagy épp zárás előtt vannak, a színek nyersek és fakók.
Ezektől gótikus és misztikus hangulata lesz a városnak, mintha nem egészen e világi lenne.
Erre erősítenek rá még a csodálatos templomok és vallási szimbólumok (gyertya, gyönyörű szentképek, démonok szobrai), valamint az egész filmen végigvonuló félelmetes víz motívum, amitől kissé Sztüx-utánérzésem volt, mintha a hatalmas Ókeanisz isten világában járnánk, vagy mintha a két világ határán tartózkodnánk.
A fakó színvilágból hihetetlen módon kitűnik az élénkpiros szín, amely ritka, ezért mindig valamit előremutat, vagy jelez.
De gyakran nagyon feltűnő motívumok például a zuhanás vagy az üvegtörés is. A történet zavarodottságát alátámasztják vizuálisan is, főleg a fura látomások során különböző képek ugranak be, de példának okáért a hírhedt szexjelenet is szét van szabdalva az aktus utáni öltözködés képeivel.
Ezek a zseniálisan bevágott képek igazán csak a film végére nyernek értelmet, addig csak egyszerűen tetszik.
A misztikus horrorfilmekre jellemző szokatlan kameraszögekkel és gyors vágásokkal érik el a feszültség fokozását is, különben a képek közel sem lennének ilyen hatásosak!
Ajánlott film, akik ezt a zsánert szeretik.
Az IMDb-n 60 ezer véleményből 7,1/10-es, a TMDB-n 888 véleményből 69%-os, nálam pedig 89% és mindenféleképpen öt csillag!
77 Ne nézz vissza! (1973)
John és Laura Baxter Velencében élnek és dolgoznak. Megpróbálják túltenni magukat kislányuk tragikus halálán. Két spiritiszta vénkisasszony felajánlja, hogy segítenek nekik... több»
Szereplők: Donald Sutherland, Julie Christie, Hilary Mason, Leopoldo Trieste, Clelia Matania
