Nagyon komplex film

2018.03.02 19:38 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: 199x

1

Még A víz érintése előtt beiktattam ezt a nagyon fontos elmaradásomat. Annak idején láttam del Torótól a Pokolfajzat első részét, illetve a Penge 2-t is, de valahogy azok nem maradtak meg, s nem is sokra emlékszem belőlük. Az az érzésem, hogy a mexikói direktor akkor tud igazán elemében lenni, amikor nem szorítják be egy popcornmozi adta keretek közé, hanem meg van a lehetősége arra nézve, hogy a saját kreativitását szabadon engedje, s akkor képes egy olyan alkotást letenni az asztalra, mint A faun labirintusa. Vagyis: egy szép, keretbe foglalt mesét, de nem akármilyen fajtából, hanem egy olyat, amely ott egyensúlyozik a horror és a fantasy határán.

Számomra bámulatos, ahogy a film milyen szépen összefonja a két síkon játszó történetszálat, s ahogy e két szál összhangban van egymással: ahogy a rideg valóságban rosszra fordulnak a dolgok, úgy a fantázia világában is hasonló megy végbe (mondatni: tökéletes párhuzamban vannak). A közös pontban pedig ott láthatjuk Ofeliát, az akkor még csak tizenhárom éves Ivana Baquero nagyszerű játékával, akinek nemcsak az igazi fasiszta (egyben újdonsült apjával) Vidal kapitánnyal kell szembenéznie, hanem teljesítenie kell a három próbát is (mint egy mesehősnek), amelyek persze egyre súlyosabbá válnak. De mindezek mellett kiemelendő, ahogy a film milyen szépen kontrasztba tudja állítani a felnőtt ember (élén Vidal kapitány) gonoszságát a gyermeki világ (azaz Ofelia) ártatlanságát. Mindezt pedig remek vizualitással párosul, hiába, del Toro tud képekben gondolkodni. A gyönyörű fényképezésen és a furcsa kreatúrákon nem mehetek el szó nélkül a zene mellett sem, amely kiválóan teremt hangulatot ehhez a különleges alkotáshoz.

Bár A faun labirintusa nem egy egyszerű film, a maga komplexitása végett mindenképp javaslom megnézésre.