George A. Romero 1968-ban, Az élőhalottak éjszakájával műfajteremtő alkotás tett le a filmes palettára (érdemes megemlíteni, hogy szinte aprópénzből gazdálkodták ki ama remekművet). Majd 1978-ban, A holtak hajnalával folytatta művének kiterjesztését, amit szintén rendkívül alacsony költségvetésből hozott össze. Jelen filmje, az 1985-ben elkészített A holtak napja már azért az előző részekéhez képest magasabb költségvetésből (3 és fél millió dollárból) készült, ez lett a trilógia befejező része. Vagyis itt még mindenki úgy gondolta, még maga Romero is, hogy eme témával foglalkozó filmsorozata csupán trilógia lesz, később persze még jó pár alkotással visszatért az élőhalottak által uralt filmes világba.
A holtak napja előtti két Romero filmnél fontos megemlíteni, hogy csupán cselekményükben tekinthetők trilógiának, hisz történetben, illetve szereplőiben nem kapcsolódnak egymáshoz. Az egyedüli kapcsolódási pontjuk az élőholtak megjelenése, elterjedése és, hogy az emberek egyre kevesebben maradnak, így a harc az előhalottakkal szemben egyre reménytelenebb lesz. Jelen filmünkben pedig egyértelműen ki is jelentik, hogy már nincs értelme felvenni a harcot velük, mert a számok alapján az emberiség már nem nyerhet. A film elsősorban erre építkezik, illetve fontos tényezője még egy lehetséges kiút az élőholtak apokalipsziséből, de egyértelműen érezhető, hogy itt már a remény aprócska kis szikráját is megpróbálja Romero elvenni az emberiségtől.
Egy másik igencsak jellemző dolog is visszaköszön, akárcsak az előző két filmnél is; Romero kimondottan jól reflektál az adott helyzet társadalomkritikai felhozatalára, hisz akármennyire veszedelmesek az élőhalottak, az emberi gonoszság és a hatalom iránti vágy legalább annyira veszélyes tud lenni, mint fegyver nélkül a zombik közt. Ezzel pedig csak tovább fokozza azt a fajta csapásvonalat, amire a filmjét szánta, miszerint egy idő után az emberiség maradéka akárhol is van, ott veszélyben lesz, tehát ezzel egyszer és mindenkorra elveszi a szereplőktől a minimális reményüket.
Jómagam úgy gondolom, hogy A holtak napja talán a legsötétebb atmoszférájú Romero film a trilógia közül, és nem utolsósorban az eddigi legbrutálisabb is a vér és gore jelenetekben. Jómagam – talán a korom miatt is – nagyra tudom értékelni, ha minimalizálják a számítógépes effekteket (oké, hogy adott filmünk 1985-ben készült, és ekkor inkább még minden véresebb jelenetet bábokkal és más egyéb protézisekkel oldottak meg), de ennél a filmnél extraként hatottak ezek a jelenetek nálam, hisz tényleg elég erősen kidomborodik a brutalitásuk. Tehát technikailag a legkiforrottabb rész ez lenne.
Szereplők tekintetében sem lehet panaszunk, hisz szinte a legapróbb alakításokig rendben volt, számomra mégis a hangulatával és az atmoszférájával tudott emlékezetesebb maradni.
82 A holtak napja (1985)
A holtak napja című horrorban az élőhalottak eluralkodtak a Földön és a még életben levő maroknyi ember folyamatos harcban áll a zombikkal. Az emberek egy elhagyatott... több»
Szereplők: Adolph Caesar, Howard Berger, John Amplas, Richard Liberty, NRBQ
