Folytatódik a rémület éjszakája

2020.11.01 12:07 Kóborló Olvasottság: 146x

2

Bizonyára közhelyes dolog, de halloween éjszakáján egy igazi horrorrajongó nagy örömmel néz olyan horrorfilmet, aminek ez a központi témája. Van-e ismertebb film ebben a témában, mint John Carpenter 1978-ban bemutatott örökzöld horrorklasszikusa, a Halloween - A rémület éjszakája? Nem hiszem.

Mivel az első részről írtam már, most a második résszel kapcsolatban fogalmaznám meg a véleményemet, amit jómagam mindig egy kissé nehézkesen tudtam második részként elkönyvelni, hisz tulajdonképpen annyira közvetlen folytatása az első Halloween filmnek, hogy itt még az első pár perc is abból származik. Tulajdonképpen kissé olyan az egész, mintha egy háromórás filmet két részletben adtak volna le. Vagyis majdnem, mert azért nem egészen azt a színvonalat hozza ez a film, mint az elődje, hisz jó pár dologban eltér Carpenter klasszikusától.

Az első és talán legszámottevőbb eltérés maga John Carpenter hiánya a rendezői székből. Bár a stúdió felajánlotta neki, hogy ismét ő készítse el a folytatást, ő ezt visszautasította, sőt, eredetileg semmilyen formában nem akart részt venni az elkészítésében. Majd szerencsére a barátai rábeszélték, hogy ha a rendezést nem is vállalja el, legalább a forgatókönyvét készítse el. Ebbe belement Carpenter, és Debra Hill-lel (1950–2005) megírta a forgatókönyvet, sőt, még a produceri feladatokból is kivették mindketten a részüket.

A rendezői székbe egy teljesen kezdő úriembert szerződtettek Rick Rosenthal személyében, akinek ez volt az egész estés rendezői bemutatkozása. Ez számomra kissé meglepő volt, hisz az első Halloween film elképesztő sikere miatt a stúdió valószínűleg megengedhette volna magának, hogy egy rutinosabb rendezőt találjon eme feladat ellátására, viszont egyes információk szerint maga Carpenter szerette volna, hogy a folytatást egy olyan személy kapja meg, aki még nem igazán jártas a szakmában. Így került a rendezői székbe Rick Rossenthal, és azt kell, hogy írjam, a film rendezésileg nem is lett rossz. Sok esetben már-már képes elérni azt a fajta hangulatteremtést, ami annyira jellemző volt Carpenter filmjeire.

A másik, amiben kissé gyengébben teljesít a folytatás az elődjénél, a színészek. Jamie Lee Curtis, az első rész főszereplője itt jóval kevesebb játékidőt kap (ami persze a film története szempontjából teljesen érthető), ezért sokkal több jelenete van a Dr. Loomist alakító Donald Pleasence-nek (1919–1995), aki él is ezzel, és szinte sziporkázik a karaktere, de mégsem Dr. Loomis a film központi karaktere, hanem maga Michael Myers és az ő ámokfutása. Ezzel nem is lenne baj, csakhogy más színész alakította ebben a részben Myers karakterét, és igaz, nem is rosszul, de ha megfigyeljük a mozgását, eltérő volt attól, amit az első résznél kaptunk.

Viszont a Halloween széria második felvonásában Myers egész komoly ámokfutásba kezd a kórházban, és több gyilkosságot is elég kreatívan visz véghez, ami azért számomra kissé furcsa, hisz az ő gyilkosságairól általában nem ez jut elsőre eszembe. Mondhatnánk azt is, hogy kihasználta a kórházi eszközök adta lehetőségeket ebben a részben. Mindezek mellett a filmet egy méltó folytatásként és jó horrorként tartom számon.