James Want korunk egyik kiemelkedőbb horrorrendezőjeként tartják számon (bár igaz, hogy a maláj származású úriember azóta tett egy kis kiruccanást olyan filmek elkészítésével, mint a 2015-ös Halálos iramban 7. és a 2018-as Aquaman, de a köztudatban mégis a horror műfajával azonosítják a nevét, és nem is érdemtelenül), emiatt pedig úgy éreztem, hogy itt lenne az ideje annak, hogy egy olyan filmjét is megtekintsem, amiről mindeddig csupán fórumokon olvastam. Ráadásul a legtöbb fórumon pozitívan értékelték a Halálos hallgatás című filmjét, talán emiatt is lepett kissé meg, hogy itt a Mafabon a legtöbb vélemény a filmről inkább negatív kicsengésű volt, viszont még így is 68%-on áll. Tehát kijelenthettem, hogy furcsa, kettős mércével ültem neki a napokban a filmnek. Na de lássuk, hogy mivel is állunk szemben!
A rendező eggyel ezelőtti munkája a 2004-es Fűrész című film volt, így én sem gondoltam volna azt, hogy a soron következő rendezésével ennyire lábon lövi majd magát, ugyanis a Halálos hallgatás sok minden, de nem egy jó film. Sajnos egy-két nappal a megtekintése után csupán nagyon kevés pozitívumot tudnék megemlíteni a filmmel kapcsolatban. Na de lássuk, hogy mik voltak azok, amikben jól teljesített jelen produktumunk. Az első ilyen dolog Charlie Clouser, a film zeneszerzőjének a munkája. James Wan a Fűrész után újra együtt dolgozott Mr. Clouserrel, és ha nem is sikerült egy annyira ikonikus zenei aláfest megkomponálni, mint a korábbi közös munkájuknál, de bőven az élvezhető, és majd ez is az emlékezetes darabok közt marad fenn nálam. A másik pozitív dolog számomra ennél a filmnél a színek használata volt. Kimondottan élveztem a színek tónusának a használatát, ugyanis ezzel sikerült némi (?) jellegű atmoszférát is hozzácsapni a filmhez. És ezzel a két dologgal sajnos be is fejeztem a film pozitívumainak a felsorolást, ezáltal pedig nézzük, hogy miben nem sikerült teljesítenie.
Kezdeném magával a történettel. Számomra egyáltalán nem volt szórakoztató, ugyanis kimondottan gyenge forgatókönyvet írtak szerintem a filmhez. Ráadásul a film végi csavarral sem lett jobb, sőt talán mondhatnám azt is, hogy csak még jobban rontottak a történet összképének megítélésén. Aztán ott voltak a filmbéli karakterek, amiket szerintem ennél rosszabbra már nem lehetett volna megírni. Nem elég, hogy a film főhősért egy percre sem tudtam izgulni, de ráadásképp olyan pocsék karakterekkel mélyítették tovább a karakterek minőségének a mélyrepülését, mint a filmbéli Lipton nyomozó (Donnie Wahlberg), aki szinte az összes jelenetével képes volt kizökkenteni a nyugalmamból, vagy a többi karakterrel, akikkel pedig szinte alig tettek bármit is hozzá a történethez. Ezt azért is sajnáltam, mert talán egy-két karakterben megvolt a lehetőség arra, hogy ezt ne így érezzem. Tovább folytatva a negatívumok sorát, számomra ez a film teljesen feszültségmentesre sikeredett. A jumpscare-ek annyira kiszámíthatóak voltak, hogy az már szinte fájó. És ha ez nem lenne még elég, akkor a technikai kivitelezéseket sem igazán érheti dicséret, hisz a film brutalitását egyből fel is áldozzák a kimondottan gyors és irritáló vágások oltárán.
Összegezve úgy gondolom, lehetett volna ebből talán egy fokkal fogyaszthatóbb filmet is összekalapálni (de nem könnyen), de nem így lett, és ezt nem is bizonyítja jobban más, minthogy bevételileg megbukott a Halálos hallgatás a mozikban, emiatt pedig a készítők kukázták is a lehetséges a folytatás ötletét.
68 Halálos hallgatás (2007)
Szörnyű bűncselekmény történt Ravens Fairben a múlt század negyvenes éveiben. A kisváros lakosai meglincseltek egy hasbeszélőt, akit azzal gyanúsítottak, hogy elrabolt egy... több»
