A Halál-trilógia második mesterműve. A nyolcvanas években az olasz rendezők elkezdtek az USA-ban forgatni, ottani helyszíneken, amerikai neveket adva színészeiknek. Szó szerint majmolták kissé az amerikai kollégáikat, ámbár szerintem teljesen hibás attitűdökkel.
Itt is Sergio Salvati operatőr, Vincenzo Tomassi vágó és Fabio Frizzi zeneszerző volt a társa Fulci mesternek. Egy jó adag társadalomkritika, borús jelen és jövőkép, nyers, undorító, brutális képsorok.
Fulci mester azonban nem valami erőteljes mondanivaló (na jó, valami akad persze), vagy netán egy maréknyi értelmezési lehetőség oltárán áldozza fel a hagyományos horrornarratívát, hanem szó szerint a pokol őrületes elszabadítása érdekében.
Zseniális, rengeteg gore jelenettel átitatott képsorai (természetesen a rendező védjegyének számító ordenáré szemkinyomásokkal), félelmetesen izzasztó vizualitása (a mélység/élesség pazar használata, a tökéletes fény-árnyék beállítások és a közeli zoomok mind-mind tanítani valók), hihetetlenül kaotikus filmszerkesztési megoldásai (abszolút nem lehet semmifajta szabályosságot felfedezni az egymás közé, elé, mögé, és egymásra rakott jelenetek között), és nem utolsó sorban (a már megemlített) a Fabio Frizzi nevével fémjelzett, sajátosan okkult/gore hangulatú dallamok mind ugyanabba az irányba terelik a nézőt.
Szavakkal szinte elmondhatatlan, valamiféle képsorokkal megmutathatatlan az a gusztustalan és gyomorforgató, mégis magasztos érzés, aminek kiváltására ez a döbbenetes vízió született.
A néző eleinte még megpróbál értelmes fogódzókat, logikát találni a brutális események között, végül aztán kénytelen-kelletlen feladja a küzdelmet, és megadja magát a rendező kínzó, kissé beteges látomásainak. A teljesen elszabaduló pokol nem ad kiutat, nem kínál semmiféle megoldást vagy válaszokat, csak végtelen, és szó szerint kiúttalan metafizikai borzalmat, amit nehéz szavakba önteni.
Csakhogy ebben a pokolban nincsenek ördögök, nincsen üst, nincs tisztítótűz, és Lucifer sem hörög a trónon. Itt csak a végtelen és gyökértelen pusztaság van a holtak teljesen megzavarodott lelkeivel, és tompán, üresen a távolba meredő világtalan szemekkel.
A poklot ilyenképpen megtestesítő zseniális zárókép, amelynek méltán bérelt helye van a filmtörténelem leghatásosabb horrorfilm záróképsorai között, biztosan és örökre beleég mindenki retinájába, aki egyszer megtapasztalja. Lucio Fulci egy zseni. Ezt itt is, a film nézése közben is tapasztaltam.
81 A pokol hét kapuja (1981)
A pokol hét kapuja című film története egy New Orleans-i elhagyott hotelben játszódik, mely sötét titkokat rejt. Kinyílni készül a túlvilág bejárata és amikor új lakók... több»
Szereplők: Catriona MacColl, Gilberto Galimberti, David Warbeck, Cinzia Monreale, Lucio Fulci
