A 80-as években egy bizonyos Robert Englund nevű színész egyre ismertebb lett a horrorfilmek zsánerén belül (elég, ha csak az 1981-es A félelem galaxisa című filmet, vagy az 1984-ben elindított Rémálom az Elm utcában című filmeket vesszük alapul nála). Ezek ismeretében 1988-ban úgy gondolta a színész, hogy tető alá hozza az első rendezését, mégpedig a 976-A Sátán hívószáma című alkotással. Jómagam is valamikor kamaszkoromban találkoztam először ezzel a filmmel (mint oly sokan), és, ha nem is volt az idő tájt egy kiemelkedő alkotás, valahogy mégsem tekintettem rá rossz filmként, sőt... Kellő mértékben volt hangulatos, és akár még félelmetesnek is mertem volna mondani. Most, jó pár évre rá (és pokoli sok horrorfilmmel a hátam mögött) gondoltam, felelevenítem az emlékeimet a 976-Evil című alkotással, és hát azt kell, hogy mondjam, nem nagyon érdemelné meg a két csillagnál többet, és nem kimondottan azért, mert egy több mint harminc évvel ezelőtti filmről beszélünk, ami felett azért szépen eljárt már az idő, nem csupán technikailag, hanem színészi alakítások terén is, vagy a cselekményvezetése is igencsak döcögős volt.
Persze mint minden olyan filmet, amit még gyerekkoromban láttam, teljesen más mércével nézek újra (bár azért bevallom, hogy erre a filmre kevésbé emlékeztem), hiszen sokkal elnézőbb vagyok ezekkel szemben, mint mondjuk egy pár évvel ezelőtti horrorral, de ettől számomra még nem válik egyértelműen minden 80-as, 90-es évben gyártott horrorfilm maximálisan élvezhető darabbá, és erre eme film az egyik tökéletes példa.
Sajnos Englund első rendezése bővelkedik a kisebb nagyobb hibákban, de talán a legnagyobb gond a filmmel pont a története. Nem mondom, hogy az adott korszak nem adott kiváló táptalajt az efféle filmeknek, de azért itt bőven találhatunk olyan jeleneteket, amiket nem nagyon értettem, hogy mégis mire akartak vele menni, mert a se füle, se farka mondás sokszor eszembe jutott a megtekintése során. Sajnos ezt a hiányosságot nem csak a történetben, de a kivitelezésben és a rendezésben is tetten érhetjük. Még mondjuk a színészi alakítások nem voltak annyira rosszak, és akár azt is mondhatnám, hogy a film ad időt arra, hogy valamilyen fajta karakterépítést is bele lehetett volna vinni, de ezt mégsem lépték meg. Az úgynevezett nosztalgiahullámra sem nagyon tudtam ráhangolódni (pont, mert szinte alig maradt meg régről valami a filmből számomra).
43 976 - A Sátán hívószáma (1988)
Egy gimnazista srác megelégeli, hogy az iskolában a menő srácok állandó céltáblája, ráadásul hívő, keresztény édesanyjával sem egy leányálom az élet. Fülest kap, hogy ha... több»
Szereplők: Sandy Dennis, Jim Metzler, Robert Picardo, J.J. Cohen, Paul Willson
