Valamikor nagyon-nagyon régen láttam ezt a filmet, de a lezárása során látható képsorokon kívül (ami valószínűleg még sok horrornézőnek rögzülhetett alaposan a memóriájába) sok mindenre már nem emlékeztem belőle, így időszerűnek éreztem az újranézését.
A kanadai származású rendezőt, David Cronenberget nem nagyon kell bemutatni a horrorrajongóknak, hisz már az első filmjeivel (1975-ös Paraziták és az 1977-es Veszett) is igencsak magasra rakta azt a bizonyos lécet. Cronenberg neve egybeforrt az úgynevezett testhorror műfajával; bár igaz, készített azért más jellegű filmeket is, nemcsak a horror műfaján belül munkálkodott, de talán ezen alkotásai a legismertebbek.
Az 1979-ben bemutatott Porontyokat (ami szám szerint a harmadik testhorrorja volt a rendezőnek) sok helyen úgy tartják számon, mint Cronenberg első igazán kiforrott rendezése, mert itt tudta először lehámozni a korábbi műveire enyhén jellemző B-filmes hatást. Jómagam ebből annyira sokat nem éreztem, sokkal inkább azt, hogy itt már nemcsak kísérletezget, hogy megjelenítse a képernyőn a rendezéseire oly jellemző stíluselemeket, hanem egyértelműen és erőteljesen érződnek is eme elemek.
Ez talán elsősorban azért is lehetett, mert – mint egy interjú során nyilatkozta – talán ez volt a legszemélyesebb filmje, ugyanis épp egy kimondottan viharosnak nevezhető válás közepén írta meg a forgatókönyvet, és sokat merített a válásából adódó problémákból.
Személy szerint a film történetét igencsak elvontnak, sok esetben még akár szürreálisnak is mondanám, ráadásul a történetvezetésére sem lehet azt mondani, hogy tempós lenne, mégis, mindezek mellett érdekfeszítő, és egyszerűen vonzotta a tekintetemet. Tulajdonképpen a félelemkeltés terén is túlnyomórészben passzív a film, mégis mindvégig érződik valami borzalom, ami egészen a film befejezéséig nem teljesedik ki. A sokat emlegetett lezárásáról pedig csak annyit írnék, hogy itt mutatkozik meg igazán, miért is nevezzük David Cronenberget a testhorror műfaj királyának.
A filmben látható színészek egészen jók voltak, de az én személyes véleményem szerint ebben a történetben annyira nem volt domináns az, hogy adott szerepet mekkora nevű, avagy híres színész alakította, merthogy itt elsősorban maga a történet kerül a középpontba.
78 Porontyok (1979)
A pszichotrillerben Frank egyedül neveli kislányát, mivel annak édesanyja pszichiátriai kezelés alatt áll. A férfi egy alkalommal karmolásokat talál lánya hátán, és biztosan... több»
Szereplők: Samantha Eggar, Oliver Reed, Christopher Britton, Nicholas Campbell, Art Hindle
