Rengeteg mindent halottam már erről a filmről, de ezidáig sajnos még nem volt szerencsém hozzá, viszont a napokban pótoltam eme elmaradásomat. Egy valós félelemérzetemet kezdte ki, méghozzá az áramtól való félelmemet. Tehát mondhatnám, hogy igencsak erős elvárásokkal ültem neki a filmnek, még úgy is, hogy még el sem kezdtem nézni, már azon spekuláltam, hogy miként fogják majd összehozni a gyilkos hajlamú áramot a horror műfajjal anélkül, hogy ne váljon a történet nevetségessé.
Tudom, hogy a horror műfajban szinte minden megtörténhet, és már szinte minden meg is történt, de azért valljuk be, rengeteg olyan történet létezik eme, szívemhez oly közeli műfajban, amik annyira elrugaszkodottak a valóságtól, hogy sok esetben inkább csak megmosolyogtatja a nézőjét, mint hogy bármifajta félelemérzetet generálhatna benne. Nos, az 1988-ban készített Pulse/Magasfeszültség sajnos nem az a film volt, ami kikezdte volna az idegeimet, hanem sok esetben inkább megmosolyogtatott a történetében található ordas hibái miatt.
A történet egyetlen, de annál komolyabb hibája, hogy nagyon is családbarátra sikeredett. Az, hogy a film a realitás talaján finoman szólva sem áll két lábon, elhanyagolható tényező, főleg abban a tudatban, ahogy a film író és rendezője, Paul Golding a horror témához állt ennél az alkotásánál. Ezzel a dologgal még nem úszott volna el az összes esélye a filmnek ahhoz, hogy egy jó és félelmetes alkotást kapjunk, de sajnos nemcsak a családbarát története volt az egyetlen probléma, hanem sokkal, de sokkal több minden.
A problémáim sorát azzal kezdeném, hogy hangulatban nagyon lapos lett a film, pedig hát, ha a készítők szilárd elhatározása az volt, hogy a történet legtöbb karakterét megóvják a film végéig, akkor legalább tették volna ezt oly módon, hogy egy igencsak félelmetes atmoszférát építsenek ki. Nos, néha el is kezdik építgetni egyes jelenetek alatt, de mire a néző pulzusszáma elérné azt a magasságot, ahol már azt lehetne mondani, hogy na igen, most már kezd izgalmas lenni ez a film, egyből vissza is vesznek belőle, méghozzá nem is keveset, hanem szinte a nullára redukálják az izgalmakat. Ezáltal egy percre sem nevezhetjük a filmezést katartikus élménynek.
A másik problémám, hogy szinte minden olyan filmes eszköz, amivel a feszültséget emelhették volna, teljesen erőtlen volt. Be kell, hogy valljam, egy-két nappal vagyok túl a filmen, de például a zenei betéteire már szinte nem is nagyon emlékszem. Sajnos nem így vagyok a színészi alakításokkal, azokra igenis jól emlékszem még, és hát finoman szólva sem voltak jók vagy emlékezetesek. Ráadásul a legtöbb karakter sorsa egy percre sem tudott izgalomba hozni, mert inkább voltak irritálók az alakításaik, így pedig igencsak nehéz értük izgulni másfél órán keresztül.
Mondjuk a technikai megjelenítései rendben voltak, látszott, hogy erre kimondottan figyeltek a film alatt, nagy kár, hogy minden mást értékelhető elemet nagyon is hanyagoltak benne.
48 Magasfeszültség (1988)
David Rockland Los Angelesbe utazik, hogy az apjával és mostohaanyjával töltse a vakációt. Azonban a különleges, magasfeszültségű áram, ami rettegésben tartja a családot,... több»
Szereplők: Matthew Lawrence, Joey Lawrence, Tim Russ, Roxanne Hart, Charles Tyner
