A lelkendező hozzászólásokat elfogadva, de azokkal nem feltétlenül egyetértve azt tudnám mondani, hogy az én értékítéletem szerint ez a film a feledhető alkotások sorát gyarapítja, még ha kétségtelenül vannak is érdekes pillanatai. A sajátosan bizarr és kicsit szürreális, (rém)álomszerű történet sajnos nem megy túl egy középszerű, némileg didaktikus tanmese szintjén, és ami szerintem a legnagyobb baj vele, az az, hogy a cselekmény nagyjából egy órán keresztül egy helyben toporog. A bő másfél órásra elnyújtott filmben érzésem szerint csak annyi szufla van, ami egy nagyjából 20 perces rövidfilmre lenne elég, és úgy talán jóval feszültebb is lenne a hangulata.
A történet középpontjában egy fiatal ausztrál pár áll, akik egy se veled, se nélküled típusú kapcsolatban marcangolják egymást. A férfi úgy dönt, hogy egy elhagyatott tengerparti vidéken fogják eltölteni a hétvégéjüket, ami természetesen újabb viták forrása lesz. Miközben egymással hadakoznak, a természettel is meg kell küzdeniük, az ugyanis nem sokáig tűri el, ha az ember szórakozni próbál vele. A nézőt az elején talán még szórakoztatja a sztori, de ahogy telik az idő, valószínűleg úgy kezd el feszengeni a képernyő előtt, mert bizony nem sok minden történik, gyakorlatilag ugyanaz a cselekményséma ismétlődik: veszekedés, utána némi enyhülés, közben a két szereplő oktalan módon kárt okoz az őket körülvevő világnak. A főszereplők tipikus nagyvárosi, modern emberek, akik elidegenedtek mind egymástól, mind a természettől. Gyakran viselkednek irreális módon, a semmin is összevesznek, majd rövidesen már egymás nyakába borulnak, végül megint veszekedés jön. Jóllehet az alkotók talán igyekeztek érzékeltetni a figurák bonyolultságát, ez nem feltétlenül ment nekik, ugyanis néha az volt az érzésem, hogy a főszereplők nem igazán koherens alakok, és sajnos nem is sokat tudunk meg az elhidegülésük okairól. Éppen emiatt sem nagyon tudunk rokonszenvezni velük, számomra legalábbis úgy tűnt, hogy nem voltak igazán élők ezek a figurák.
A film erényének tartom a kísérteties, nyomasztó hangulatot: a rendező számára plusz pont jár, mert gyakorlatilag minimális anyagi befektetéssel tudott atmoszférát teremteni. A hanghatások, a rémálomba illő erdő egyre inkább szimbolikus jelentéssel telítődik, ahogyan haladunk előre a cselekményben, egyszerre válik a főszereplők lelkiállapotának visszatükröződésévé és a túlélésért folytatott küzdelem színterévé. Ha leegyszerűsítjük a dolgokat, akkor voltaképpen a két nagyvárosi, senkit és semmit nem tisztelő ember, illetve a természet harcát láthatjuk a bő másfél óra során, s végeredményben a modern emberről kapunk egy keserű látleletet. A természet persze nem hagyja magát, és visszavág az őt nem tisztelő embereknek, csakhogy szerintem a túlságosan is direkt megoldások kicsit hiteltelenné teszik a filmet (nehezen tudom elképzelni, hogy a természet ennyire összpontosított támadást indítson a vele szemben tiszteletlen ember ellen). Szóval nekem elég vegyesek az érzéseim a filmmel kapcsolatban: bennem nem hagyott maradandó nyomot, számomra egy viszonylag szájbarágós és meglehetősen lassú folyású, de helyenként ütősre sikeredett munka ez, amelyik egy megtekintést megér.
76 Véres hétvége (1978)
Peter és Marcia kapcsolata már nem a régi, ezért úgy döntenek, hogy eltöltenek egy hétvégét kettesben az erdőben. De nem csak egymást nem tisztelik, hanem az erdőt sem. Ezt... több»
Szereplők: Briony Behets, John Hargreaves, Mike McEwen, Roy Day, Michael Aitkens
