Kár, hogy Shahid a való életben egyáltalán nem dohányzik, és ez meg is látszott. Néha szinte kiköpte a füstöt (nem azért mondom, hogy rá kellett volna szoktatni, de írtak volna neki valami más káros szenvedélyt, talán hitelesebb lett volna).
A film második fele meg egy az egyben a Serendipity. Priya ultimátumot ad Immynek, telefonszámát felíratja egy 50 rúpiásra, amit azonnal elvásárol a helyi antikváriumban. A könyvbe beleírja a nevét és a telefonszámát, és eladja egy másik könyvesboltban, ha a végzet tényleg egymásnak rendelte őket, akkor bele fognak botlani ezekbe a tárgyakba. Három évvel később egy teljesen megváltozott Immy az esküvője előtt 10 nappal még mindig Priyát akarja megtalálni, aki egy másik városban a négy nappal később kezdődő esküvőjére készül. És innentől kezdve a sors, vagy nevezzük Végzetnek, folyamatosan szórakozik velük.
Az az igazság, hogy összecsapták a filmet. A sztori pedig elég jó (még ha lenyúlás is), de nekem valami hiányzott belőle. Igaz, hogy 2010-ben mutatták be a filmet, de vagy két évig dobozban volt. Vagy volt az három is. Merthogy már mindketten rég más utakon jártak, Shahid megcsinálta a Kamineyt, a Badmaa$h Companyt, a Dil Bole: Hadippa!-t és a Chance Pe Dancee-t, Kareena pedig a Tashant, a Kambakkht Ishq-t a Kurbaan-t és a 3 Idiots-t. Ezekben látni, hogy két vagy három év is sok idő egy színész életében, alapvetően megváltozik, ő maga de még a játéka is. Vagy a készítés évében kellett volna bemutatni, vagy egyáltalán nem. Szerintem. De lehet, hogy az volt a baj, hogy 2007-ben (amikor szakítottak) mutatták be a Jab We Met-et (Amikor találkoztunk), és elég fura lett volna a másik filmjük, aminek a szó szerinti fordítása Találkozni fogunk. Tényleg nagyon fura lett volna. De csak jár az agyam, szokás szerint. A választ meg úgyse fogjuk sose megtudni.
