Gary Graver és George Edwards filmje, ami egy drámába torkolló, de nagyon szürreális horrorisztikus elemeket is bőven felsorakoztató film...
Nincs benne úgymond semmi extra, semmi kiemelkedő, de mégis a gyors, pattogós snittek és a kissé különösképpen, de mégis jól működő jump scare-ek is segítették a film színvonalának javulását!
Szép a képi világ, és a zenei hatás is nagyon rendben lévő, nem lehet rá panasz!
Szóval a zsánere?
Jó-jó, nevezzük inkább egy pszicho-drámának, ami az emberi elme különös és önálló „életét”, bűnös gondolataink sokaságát próbálja megmutatni, akkor, amikor már minden veszve látszik, és nem látjuk a kiutat...
Mindenkinek van egy sötét énje, ez a filmben szépen majd ki fog számunkra nyílni!
A főszereplő, Louise Elmore (Carrie Snodgress), aki egy megkeseredett asszony, sok élvezete nincs az életben...
Könyvtárosként dolgozik Kansas államban, pontosabban Wichita városában...
Erősen iszik, állandóan gyilkosságokról fantáziál, majd depresszióba esik, és majdnem felgyújtja a könyvtárat, koszos, faragatlan tengerészekkel keveredik egyéjszakás kalandokba...
Szóval Louise élete messziről sem fenékig tejfel...
Aztán, persze külső nyomásra, úgy határoz, nyugdíjba vonul, mert az idegei teljesen felmondták a szolgálatot, és így találkozik az utódjával, Emily Perkins-szel (Ruth Cox), aki színt és reményt visz az életébe hősnőnknek!
Ám hamarosan Emily komoly választás elé kényszerül, mivel barátja Kaliforniába költözik, így Louise arra biztatja a fiatal lányt, azonnal menjen a barátja után, önmagára célozva, hogy mi is lett belőle?
Így másnap a könyvtárban a kollégák elbúcsúztatják, nem sokkal ezután Emily elrepül Kaliforniába, ám mire Louise hazaér, az imádott majma, Dickie eltűnik, mire az apja azt mondja, hogy kiszökött!
De a drámák még nem értek véget...
Másnap apját kitolja a parkba, ahol a kerekesszék véletlenül felborul. Ám Wendell (Ray Milland) olyan fiatalosan, reflexszerűen felpattan, hogy Louise se köpni, se nyelni nem tud a döbbenettől...
Szinte abban a pillanatban óriási dührohamot kap, és apját lelöki a szikláról, ahol a férfi olyan szerencsétlenül esik, hogy beveri a fejét és elvérzik!
Louise rájön, hogy az apja csak színlelte a betegségét, hogy szinte „rabszolgasorsba” kényszerítse a lányát!
Így Louise menekül, hazamegy és apja „dugipénze” után kutat, hogy gyorsan eltűnjön!
A keresés közben megtalálja a rég „eltűnt” padlás kulcsát, így erős kíváncsiságtól hajtva felmegy a padlásra, hiszen fiatal kora óta nem volt már itt.
De szerencsétlenségére belülről bezárja magát, és így a sötét és poros sarokban elrejtve megtalálja a majom és a húsz éve eltűnt vőlegénye holttestét, akiket mind a velejéig gonosz apja ölt meg...
Nem folyik vér, kissé merev a sztori, túl feszes, és mégis...
1980-ban a slasher-boom csúcsán is hatásos volt a film!
Black comedy, melodráma és horror misztikus keveréke, ami nagyon hatásos!
A matrózruhás majom, a kissé gótikus díszletek nekem nagyon tetszettek...
Az IMDb-n 871 véleményezés után 5,6610-es, a TMDB-n 24 szavazatot követően 49%!
Nálam kissé magasabb az értékelés, hiszen négy csillag és 72%!
Kakaspörkölt házi savanyúval...
Nem is annyira rossz!
64 The Attic (1980)
Egy megkeseredett nő, akit anno 20 évvel ezelőtt cserben hagytak az oltárnál, és így arra kényszerült, hogy rokkant, tolókocsiban élő apját gondozza, bosszúra szomjazik a... több»
Szereplők: Ray Milland, Rosemary Murphy, Carrie Snodgress, Frances Bay, Ruth Cox
