Imran Khan beskatulyázta magát (hál'istennek), itt is a párkapcsolati bonyodalmakról szóló romkomok kicsit kiábrándult és cinikus anti hősszerelmesét játssza (és ezzel Bollywoodban egy teljesen új kategóriát vezetett be) de ez az a típus, amit gond nélkül kiráz a kisujjából, és közben szerethető marad, pl.: I Hate Luv Storys, Mere Brother Ki Dulhan, Ek Main Aur Ekk Tu bár ez utóbbiban meglepő végkifejlettel. Remélem nem csinálnak belőle akció-sztárt, vagy nyálas-csöpögős Rómeót.
Depika Padukone friss, üde az álmait bármi áron megvalósító színész-palánta szerepében, kész felüdülés volt látni egy komédiában, a sok dráma után.
Nem történik semmi eget rengető dolog a filmben, mégis annyira jól van összerakva a sztori, hogy engem egyfolytában foglalkoztatott a szereplők sorsa. Valamennyien a saját útkeresésükkel vannak elfoglalva, és közben akaratlanul is megbántanak vele másokat, főleg a szeretteiket. Van aki a kitaposott úton haladna tovább, bár érzi, hogy valami mást kellene csinálnia, de tétován toporog, mert képtelen rájönni, hogy mit szeretne az élettől. És van aki kiskora óta határozott elképzeléssel bír arról, hogy mit akar kezdeni magával, és tűzön-vízen keresztülviszi azt, kerüljön bármibe. A két főhős homlokegyenest eltérő világképe aztán ütközőzónává alakul, no nem kell mindjárt háborús fészekre gondolni, de azért rendesen benne van a tragédia lehetősége is. Szeretem az ilyen filmeket, ahol hétköznapi emberek hétköznapi gondjait meséli el a történet, és tényleg a színészeken múlik, hogy ezt mennyire tudják eladni. Imran Khan és Deepika Padukone tökéletes választás volt a főszerepekre, és a két mellékszereplő, Shahana Goswami és Yudhishtir Urs pedig igazán jó katalizátorok. Az egyik legjobb dialóggal megírt történet, érdemes megnézni.
