Sean Baker jelenleg az amerikai függetlenfilm egyik legautentikusabb alakja. A társadalom peremvidékeire száműzött, szexuálisan kizsákmányolt hőseinek történetei akár a Hollywoodon kívül dolgozó filmesek, elnyomott alkotók, kizsigerelt művészek munkakörülményeire adott reflexiókként is értelmezhetők. Baker ahhoz hasonló módszerekkel készíti filmjeit, ahogy karakterei az életüket élik: bárminemű támogatás nélkül, csak magukra számítva, de kompromisszumoktól mentesen.
Baker legújabb alkotása, a Vörös rakéta is kiválóan illeszkedik az író-rendező eddigi munkáinak sorába. A teljes egészében egy iPhone-nal forgatott, a külvárosban strichelő transzvesztitákról szóló Tangerine és az amatőr gyerekszereplőkkel készített, városszéli motelekben prostituálódó anyákról és elhanyagolt csemetéikről mesélő Floridai álom után a Vörös rakéta sem változtat sokat a bevett formulán, de ismét új köntösbe bújtatja azt.
A film egy lecsúszott pornósztár, a karrierjét feltámasztani igyekvő Mikey történetét mutatja be. A texasi kisvárosba hazaköltöző, vagy inkább sikertelensége miatt menekülő főhős kezdetben balszerencsés, de szerethető alaknak láttatja magát, hogy aztán karakteréből idővel az az önelégült egoizmus törjön elő, ami miatt már minden ismerőse rég elfordult tőle. Mikey nem tud és nem is akar megbírkózni az új, korábbinál jóval szerényebb élete nehézségeivel. Azt hiszi, visszajuthat még a csúcsra, és ezért bármit és bárkit képes lenne feláldozni.
Simon Rex időnként szándékosan maníros, tenyérbemászóan megnyerő, mézes-mázas játéka egyszerűen beissza magát a nézők bőre alá, hogy aztán kiirthatatlan betegségként maradjon velünk jóval a stáblista legördülése után is. Az enyhén túljátszott alakítás sokkal inkább szolgálja a történetet és a formai megvalósítást, mintsem önmagában lenne zseniális. Ennek ellenére a a történet keretei között kiválóan működik.
A Vörös rakéta vitathatatlanul magán viseli Sean Baker saját stílusát, a megjelenő történeti elemeken és tematikus motívumokon túl a fényesen rikító színekkel tarkított, mégis nyers látványvilágon át egészen az életműből gyakran visszatérő karaktertípusokig és társadalmi problémákig. Baker filmje mégis sokkal humorosabb, könnyedebb korábbi alkotásainál, így bátran ajánlható azoknak, akik csak ismerkedni szeretnének a rendező munkásságával.
64 Vörös rakéta (2021)
A Los Angeles-i expornósztár Mikey Saber úgy dönt, hogy hazautazik szülővárosába, Texas Citybe, ahol elhidegült felesége és anyósa él. Amikor úgy tűnik, hogy ez a... több»
