M.Night Shyamalan a 2021-es Idő után ismét egy adaptációval jelentkezik. Ezúttal Paul G. Thremblay The Cabin at the End of the World című regényét vette alapul, ami témájával és hangulatával igencsak illik Shyamalan stílusához. Más kérdés, hogy a könyv által felvetett témákat mennyire sikerült elmélyíteni a vásznon.
A film alapfeltevése roppant érdekfeszítő: egy erdei nyaralóban vakációzó családra különös idegenek törnek rá. A home invasion-filmek elemeit kifordítva a jövevények azt állítják, hogy békés szándékkal jöttek. A látszólag pszichotikus zavarban és erőteljes szektás befolyás alatt álló látogatók prófétáknak mondják magukat és azt állítják, hogy természetfeletti sugallatból tudják: Eric és Andrew családja kiválasztott, vagyis önként végezniük kell valamelyik családtaggal, különben eljön az apokalipszis az emberiség számára. A képtelen ajánlatra természetesen nemet mondanak, azonban a betörő 4 minden „nem” alkalmával kivégez valakit maguk közül és a televíziós híradásokkal igyekszik alátámasztani, hogy minden ilyen alkalommal egy-egy csapás emberek ezreit öli meg szerte a világban. Andrew egyszerű blöffnek tarja az egészet, Eric egyre bizonytalanabb.
A játékidő kb. feléig Shyamalan jól sáfárkodik a képtelen szituációban rejlő lehetőségekkel. Igyekszik körül járni a mentális nyomást, ami a házaspárra nehezedik, akik nem tudják, hogy a józan észre hallgassanak, vagy hitelt adjanak az egyre bizarrabb híradásoknak, amik sorozatosan a betolakodókat igazolják. Flashback-jelenetekkel megmutatja, hogy a meleg pár mennyi megpróbáltatáson ment keresztül, amíg boldog családdá kovácsolódtak örökbefogadott kislányukkal, Wennel együtt, hogy miért ilyen fontos nekik a családi boldogságuk, egységük, és hogy miért veszítették el a hitüket ebben a világban, miért van éppen nekik van a legkevesebb okuk áldozatokat hozni az emberiségért. Azonban mélyebben vallás- és társadalomkritikát nem fogalmaz meg, mindössze pedzegeti az olyan kérdéseket, mint a melegek és a kereszténység viszonya, a homofóbia, a vallási fanatizmus, az isteni ítélet vagy a globalizált világ erkölcsrendszere.
Shyamalan művei közül talán A faluhoz lehetne hasonlítani, mind helyszíne, mind szellemisége (hit és józan ész feszül egymásnak), csak épp A falut egy csavarral kifordította magából, itt pedig elmarad a filmvégi csavar, ami pedig jót tett volna, mert az utolsó harmadra meglehetősen elfárad, kimerül a sztori.
Karakter-dinamikáját tekintve jól tud működni, külön dicsérendő a szivárvány család természetes, sztereotípiáktól mentes megjelenítése. A házaspárt alakító Jonathan Groff és Ben Aldridge jó párost alkotnak együtt, és külön-külön is jól hozzák a misztikumra fogékonyabb Ericet és a szélsőségesen racionális Andrewt. A kis Went alakító Kristen Cui pedig, bár sokszor háttérbe szorul a cselekmény során, de meglepően ügyesen teljesít, pl. a nyitó jelenetben a párbeszéde Dave Bautista Leonardjével egészen megkapó. Az expankrátor pedig gyakorlatilag elviszi a vállán a filmet, nagyon jó a szerepében.
Összességében a Kopogás a kunyhóban Shyamalan jobban sikerült művei közé sorolható. A Hatodik érzék vagy a Sebezhetetlen szintjét nyilván nem üti meg, de a direktor utóbbi évekbeli rendezéseit magasan túlszárnyalja, némi csiszolással pedig még jobb lehetett volna.
56 Kopogás a kunyhóban (2023)
SkyShowtime (2023.09.17.)
Egy család elhatározza, hogy egy félreeső faházban, távol a civilizációtól tölti a nyári vakációt gyermekükkel. Hamarosan azonban idegenek jelennek meg, és elfogják őket. Az... több»
Szereplők: Dave Bautista, Rupert Grint, Jonathan Groff, Abby Quinn Jackman, Nikki Amuka-Bird
