Egy ismerősőm ajánlotta. Egy darabig tettem-vettem ide oda, a téma tetszett, csak hangulatom nem volt rá. Végül, egyik délután, egy jó fárasztó nap után beugrott és gondoltam adok neki egy esélyt.
Hosszú idő óta ez az első, hogy dokumentum filmet nézek. És azt kell hogy mondjam: nem bántam meg.
Az első képkockáktól az utolsókig végig lekötötte a figyelmemet. Szinte észre sem vettem, és az a kicsivel több, mint másfél óra már el is repült.
A látvány lélegzet elállító volt. Mindegyik csúcsot sikerült valami egyedi perspektívából megragadni. Azt mondják, a hegyen istenek laknak. Valóban, odafönnt, a világ tetején... mintha nem is evilági lenne. Csodálatos!
A film inkább a hegymászás szépségeit tárja a néző elé, noha a sorok között folyamatosan érezhető annak veszéllyessége is. Ez egy kihívás volt, melyet Nirmal Purja saját magának állított fel. Hét hónap alatt megmászni az összes, 8000m-nél magasabb ormot. Az ember mindig is szerette feszegetni a határait, próbára tenni magát, hogy vajon mennyit bír? Felülkerekedni valamin, majdhogynem tökéletesen elsajátítani valamit a korlátaink átlépése után kezdődik. Merjünk nagyot álmodni, nem számít, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk- ezzel a buzdítással kezdődik a film. A fő mondanivaló talán tényleg az, hogy merjünk. Merjünk álmodni, merjünk bízni, magunkban és a társainkban egyaránt, merjünk újat kipróbálni, merjünk kiállni magunkért, akkor is, ha az egész világ szemében csak badarság. Merjünk élni. És mindehhez egy csipetnyi őrültséget is keverjünk. Nem baj az, ha különbözünk, ha nem vagyunk olyanok, mint mások, ha mi vagyunk egyedül azok, akik igenis tovább mennek, még ott is, ahol mások feladták és visszafordultak. (Utalás a jelenetre is, amikor a K2-t mászták.)
A filmben látottak és hallottak igazak, bár néhol úgy éreztem, hogy próbál szépíteni a veszélyes helyzeteken. Van aki éveken át gyakorol, hogy legalább egyetlen 8000+ méter magas hegyet megmászhasson. Megfelelő szervezés, tervezés és felkészültség nélkül esélytelen egy ilyen projekt. Nem beszélve arról, hogy egyetlen hiba végetvethet az egésznek. Bár ezt néha meg is említi a film, mégis úgy tűnt, nincs elég nyomatéka. Ez tényleg egy veszélyes életút, nem, ez már nem sprot, vagy aféle szórakozás, ez tényleg élet és halál kérdése. "Ha feladod meghalsz."(szabad fordítás a filmből.) Egy rossz lépés és eltünsz végleg. Azt is megmutatja, hogy nemcsak a fizikai erőnlétnek van alapvető fontossága, de a mentális erősség is meghatározó.
Már a film elején érezhető volt, hogy bármilyen lehetetlennek is hangzik, a Mission Possible - így nevezték el ezt a 14 csúcsos kihívást- véghez lesz víve. Persze folyamatosan megdöbbentett Nirmal Purja és csapatának elszántsága, vakmerősége, és a hihetetlenebbnél hihetetlenebb események egymásutánja.
Szép volt. Engem megérintett. Nirmal Purja egy névtelen senki volt, egy a sok közül és mégis sikerült neki felvonni a világ figyelmét nemcsak magára de a hazájára, a nemzetére is. "Az az igazi élet amit másokért élünk"(Bruce Lee). Nemcsak magáért tette.
Nimsdai Purja egy rettenthetetlen nepáli hegymászó, aki egy látszólag lehetetlen küldetésre indul - megmássza a világ 8000 méter feletti csúcsait hét hónap leforgása alatt. több»
