Jurassic Planet

2023.03.24 13:46 Artemisia Olvasottság: 876x

8

A Scott Beck–Bryan Woods páros a Hang nélkül- filmek forgatókönyveinek megírása után rendezésre adta a fejét. Adott volt egy jó alapötlet – egy távoli bolygóról érkező űrhajós egy ismeretlen bolygóra zuhan, melyről kiderül, hogy a 65 millió évvel ezelőtti Föld –, ezenkívül megnyerték filmjükhöz Adam Drivert, mint főszereplőt, és Sam Raimit, mint producert. A 65 azonban az impozáns alkotói gárda ellenére sem tud kiemelkedő lenni. A filmben az érdekes alapötlet egy meglehetősen lusta kivitelezéssel találkozott, ami zárójelbe teszi az érdekes momentumait, sőt sokszor B-filmes érzetet kelt.

Mills (Adam Driver) egy másik naprendszer planétáján él családjával, és mit sem tud a Föld nevű bolygóról. A család – annak ellenére, hogy kvázi földönkívüli lények – teljesen emberiek, embermódra viselkednek, beszélnek, gondolkodnak, és az élőhelyük is olyannyira a Földre hajaz, hogy narráció nélkül fel sem tűnne, hogy egy másik bolygón vagyunk. Mills kislánya beteg, ezért a férfinek egy kétéves kiküldetésre kell indulnia, hogy az orvosi költségeket fedezze. Gyakorlatilag semmit sem tudunk meg az utazás céljáról, azonban visszafelé jövet az űrhajó egy aszteroida-mezővel ütközik és lezuhan – az ősi Földre, melyet még a dinoszauruszok uralnak, az ember pedig még nem jelent meg. A felfedezés meglepetését azonban elveszi az, hogy ezeket az adatokat is szájbarágósan közli a narrátor. Pedig remek csavar lett volna, ha mi magunk jövünk rá, hogy hol is vagyunk, gondoljunk csak az első A majmok bolygója film (1968) hatalmas fordulatára a film végén.

Mills a hajó utasai közül csak egyetlen túlélőt talál, egy kislányt, Koát, akivel azonban nem beszélnek közös nyelvet, és így kell eljutniuk az őshüllőktől hemzsegő bolygón a 15 kilométerrel odébb landolt mentőkabinhoz (szolid A bolygó neve: Halál áthallás).

Az sci-fi rész nagyjából ki is merül annyiban, hogy a film első és utolsó 5 percében van néhány jelenet a világűrben, illetve Mills lézerfegyverében. Akcióban ugyan nem dúskálunk, de a 93 perces játékidő mellett szerencsére feszes a tempó. Az akciójelenetek azonban inkább a vágás és az operatőri munka miatt mutatnak jól, semmint a logikájuk vagy a koreografáltságuk miatt. A logika egyébiránt sem a film erőssége: Mills bolygójának technikai fejlettsége látszólag már évmilliókkal ezelőtt meghaladja azt, amit a 21.századi tudomány el tud képzelni, viszont pl. az orvostudományuk nincs olyan fejlett, hogy előre jelezzék, Mills lánya vajon kibírja-e egyáltalán a két évet amíg apja távol van. A Föld felé tartó gigantikus aszteroidát jelzi a radarjuk, míg a kisebb felhőnek nekiütköznek. Mills túlél egy űrhajóbalesetet, viszont sorozatosan Koa menti meg az életét. Bár Koa nem beszéli Mills nyelvét, néha mégis megért egy-egy mondatot, szigorúan akkor, mikor a forgatókönyvnek így kényelmesebb. Talán éppen ezért nem is működik megfelelően kettejük között a néha erőltetetten ható dráma. A néhány humorosnak szánt jelenet pedig teljesen felesleges és oda nem illő.

Végül pedig elérkeztük ahhoz a momentumhoz, ami feltehetően a legtöbb embert a moziba csábította: a dinoszauruszokhoz. A film nem kezd semmit az alapfelállással, nevezetesen semmi újat nem mesél az ősi Földön, természetes közegükben élő őshüllőkről. Maga a helyszín is úgyszólván steril, bármelyik földtörténeti kor, vagy akár napjaink egy erdősége is lehetne. A dinoszauruszok természetes szokásairól sem tudunk meg semmit, még a vadászati modorukról sem, mivel csak ragadozó fajokkal találkozunk. Ezek a dínók pedig vérszomjas, ám kifejezetten béna gyilkológépekként üldözik Millst és Koát, amivel B-filmes szörnyekké redukálják ezeket a lenyűgöző ősállatokat. Annyira nem kezdenek velük semmit, hogy dramaturgiai szerepük alapján bármi mással is lehetett volna őket helyettesíteni: lehetnének kardfogúak, lehetnének akár vérfarkasok vagy földönkívüliek, a film hangulatán semmit sem változtatna. A külső megjelenésük is csalódást keltő, Spielberg Jurassic Parkjában már 1993-ban kidolgozottabb, szebb és valósághűbb dinoszauruszokat láthattunk. Ráadásul a fináléban felbukkanó T-Rex is elkopott eszköz már a hatáskeltéshez, ezt a Jurassic Park és Jurassic Word-filmek már bőven kimaxolták, ráadásul a két T-Rex felbukkanása pofátlanul megidézi a Jurassic Park 2 lakóbuszos jelenetét.

Összességében tehát nem szólt akkorát Adam Driver 65 millió évvel ezelőtti kalandja, mint azt az trailer és az előzetes várakozások sejtették. A működőképes alapötlet félrement, így a 65 maximum egy 45%-os teljesítményt tud nyújtani.