Messze van az én humorvilágomtól

2024.02.26 17:24 Kóborló Olvasottság: <100x

1

Úgy gondolom, hogy sokan várták a tavalyi év folyamá, a Universal Stúdió égisze alatt érkező Renfield című filmet, ugyanis már az előzetese alapján akár azt is gondolhattuk volna, hogy egy pörgős, továbbá, hogy egy kellő mértékben beteg és igencsak sötét humorral átitatott horrorkomédiát tisztelhetünk majd benne. Furcsa módon mindezen dolgokat nagyrészt teljesíteni is tudta, de mindezen tartalmak mellett számomra valami mégis nagyon hiányzott belőle, méghozzá talán az, hogy felhőtlen szórakozást tudjon biztosítani mindezek mellett.

A Renfield című filmet humorforrásilag sokan a Kokainmedvéhez hasonlították, hisz mindkét film egyfajta agyament humorral próbálja meg szórakoztatni a nézőjét, csakhogy a Renfieldben eme beteg humort egy igenis komoly témára próbálta a forgatókönyv írója (Ryan Ridley) felépíteni, méghozzá egyfajta toxikus kapcsolatrendszerre, ami az elmúlt évszázadok alatt jött létre a filmbéli Renfield (Nicholas Hoult) és gazdája, Dracula (Nicolas Cage) közt. Ráadásul a forgatókönyvíró azt a hibát is elkövette a történetben, hogy kimondottan sok a játékidő, és a film humorvilágához képest aránylag komolyabb hangvétellel próbál néhol megoldást találni, eme igenis valós „betegség” bemutatására. Mindezzel csupán egy nagy gond van, méghozzá, hogy túl sokszor rángatja vissza a nézőjét az agyatlan kikapcsolódásból, emiatt pedig egyáltalán nem lesz folytonos az a fajta beteg humor, ami kellő hangulatban akár még élvezhető is lehetne.

Egy másik sokkal nagyobb gondom a filmmel kapcsolatban, a szereplői, és itt most nem a Dracula szerepében látható Nicolas Cage-et venném leginkább elő, mint ahogy a legtöbb filmes ismerősöm tette ezt, hanem sokkal inkább a Renfieldet alakító Nicholas Houltot és a filmbéli Rebeccát játszó Awkwafinát. Nem is tudom, de ennyire félrecastingolt filmmel se mostanában találkoztam. Az még csak a kisebb gond, hogy a két szereplő közt egy leheletnyi kémiát sem lehet felfedezni (pedig hát a film kimondottan épített erre), de hogy kettejük színészkedésüknek a minősége mennyire elmarad attól a Nicolas Cage-étől, aki negyedannyi játékidőt se tölt a képernyőn, azt már azért sokkal fájóbb volt látnom. Az már csak hab volt a tortán, hogy Mr. Cage szántszándékból alakította Dracula szerepét ennyire ripacskodóan, de még így is játszva utasította maga mögé a többi filmbéli szereplőt minőség terén.

Ezek után nézzük, hogy milyen lett technikailag a film. Nos hát a tizennyolc éven felülieknek szóló korhatár-besorolás némileg azért érthető, hisz bőven van itt mindenféle testrészek amputálása, a legkülönfélébb eszközökkel, ömlik is rendesen a vér, ráadásképp még a belek is párszor kifordulnak, vagy hogy totális legyen a káosz e téren, néha még az éppen leszakított végtagokat is fegyverként használja Mr. Renfieldünk. Mindez a maga beteg módján akár még szórakoztató is lehetne (mondjuk mint például az 1992-es Hullajó!-ban), de hogy mégse működjön mindez annyira jól, azt az igencsak rusnya CGI technikának köszönhetjük. A film vágása pedig még ennél is szörnyűbb lett.

Összegezve nem gondoltam volna, hogy számomra az egyedüli pozitívumot a Renfield című filmben Nicolas Cage fogja szolgáltatni, de sajnos így lett. Emiatt pedig két csillagnál többre nem is tudtam értékelni a látottakat.