Mindössze három év alatt ez már a hetedik Zatoicsi történet lett. Milyen messze volt már az eredeti, magányos, hibázó, szánandó, de mégis szerethető ember figurája. Masszőrünk nyomát hullák sokasága, köztük 4 elhullott bandafőnök jelzi a fejére változatos okokból pályázóknak. A stáb nem vacakolt, egyből az események közepébe vágnak. Egy puskagolyótól még a rendkívüli fürgesége sem képes (teljesen) megmenteni a kedvelt vak hőst, aki az angol címből könnyen követhető villanó kardjával tanítja rendre a „rakoncátlankodó” jakuzákat. Új szín, az eddigi karakterében még nem látott könyörtelen, precízen mérlegelő, igen dühös és bosszúszomjas Zatoicsi alakja. És micsoda emberfeletti tulajdonságokkal bír! A denevérek kalapot emelnének a hallása előtt, ha nekik volna olyan. Hasonlóképpen Japán szuper emberei, a nindzsák, ha látnák a lopakodási képességeit. A szamurájok szintén megsüvegelnék azt a precizitást, amivel az ellenségeit jobblétre szenderíti.
Kazuo Ikehiro a sikeres debütálása után rögtön megkapta a következő rész levezénylését. Szép summa lehetett, a képi világ mindenképp azt sugallja. Az eddigi kunyhók helyett igazi, részletgazdag lakásokat láthatunk. A rendező másban is alkalmazkodott az „új Zatoicsi” figurához. Pergő, rövid jelenetek sokasága jellemzi ezt a filmjét. Mondhatnánk, a konfrontációk sora a westernes pisztolypárbajokat idézi a nézőben, de azért persze az acélpengék villognak. Zatoicsinál pedig legfeljebb Lucky Luke rántja elő gyorsabban az önvédelmi eszközét.
A néző nagyobb örömére némi humort is beleszőttek a mesébe. Ilyen például a nagyothalló tűzijátékmester, a masszőr felsülése a gyerekek között, hogy pár példát említsek, de történet rontása nélkül. Kacu extrém ötletei szintén belekerültek a filmbe, mert olyat csak ő engedett meg magának, mint a főhős egy szál lenge alsóban történő padlómosása, vagy éppen egy dedóshoz illő, két pofával való rizsfalás.
Azért a legeredetibb húzás az volt a stábtól, hogy leplezetlenné teszik, Zatoicsi bizony egy igen veszélyes alvilági alak, aki ha kell, könyörtelen. A nők továbbra is ragadnak rá, bár ebben az epizódban elég hiteltelen az ügy. A gyertyás küzdelem látványosságát aztán később több kalandfilmben felhasználták, vuhsziától westernig.
A saga a drámai vonalát egy időre parkoló pályára helyezte, egyértelműen a kalandfilmes elemek kerültek előtérbe. Már az előző két epizóddal elindult a folyamat, ezúttal végképp átnyergeltek, és még újabb filmeken át lett ez a „főcsapás iránya.”
