Egy kortárs sikerregényből készült ez a filmadaptáció, és hát nem is volt rossz. De olyan mega nagy durranás se lett. Erős indítást követően lassan meg kellett barátkozni azzal, hogy a történetben rejlő óriási potenciál kiaknázatlanul marad.
Harold és felesége rém unalmasnak látszó nyugdíjas pár Anglia valamelyik tengerparti városában, Harold kap egy hírt, hogy egy régi ismerőse hospice-ba került. Nekiáll levelet írni, de aztán inkább elkezd gyalogolni az országon át, hogy meglátogassa az illetőt. Egy benzinkutas csaj 1-2 elejtett gondolata erre inspirálja, így indul meg. Ahogy útra kel az nagyon zen: a sarki postaládához készült eredetileg, de az ország másik részébe jut végül a letaposott utcai cipőjében. Nincs nála semmi, de pár hét múlva még ebből a semmiből is hazapostázza az olyan „felesleges” kacatokat, mint karóra, pénztárca, bankkártyák. A felszerelése, ruházata közben erre a zarándoklatra alkalmatlan, és ő maga sincs megfelelő fizikai állapotban. Úgyhogy a néző csak bámul, hogy mi lesz itt.
A film innen fogva végig nagyon szimbolikus eszközökkel operálva járja be az önkeresés, remény és hasonló magasztos alapértékek körüli szellemi teret. A feléig ez nagyon szépen is megy, aztán sajnos ahogy kezd feltárulni Harold fiának személyes tragédiája, meg médiafigyelem alakul ki, amitől hozzácsapódnak a követők, valahogy ez a letisztultság elvész, helyenként egyenesen erőtlenné és felszínessé válik. Az meg, hogy miért van Haroldnak lelkifurdalása, az, hogy miatta miért és hogyan szívta meg annak idején a cserben hagyott ismerőse, akit most meglátogatni készül, egészen angolosan béna és töketlen sztori (a söröshordó-borogatós részre és annak munkaügyi következményére gondolok, aki megnézi, az érteni fogja). Az ember arra vár, hogy hamarosan nagy megfejtéseket, válaszokat kap az első órában behozott nagy kérdésekre az író és rendező szemszögéből elmesélve. Helyette a második félidőben egy felszínesebb rétegben találjuk magunkat, ez igen sajnálatos. A legvégére (utolsó percek) sikerül kicsit visszahozni a kezdeti hangulatát és mélységét, de az már nem ugyanaz.
Nem ismerem a könyvet, nem tudom, joggal lett-e bestseller az angoloknál, de gyanítom, hogy jobban megtartotta a fókuszt és mélységet, feltételezhető, hogy nem ok nélkül kattantak rá az olvasók. A filmváltozat ebből a szempontból a végére mellément. Sokat töprengtem, hogy erős 3 csillagra (6/10) vagy gyenge 4-re (7/10) értékeljem-e, végül hagytam még fél órát érlelődni a gondolatot, és addigra tisztán győzött az erős közepes. Úgy látszik, néha a 10-es skála se elég a pontozáshoz.
Jim Broadbent jól játszik, a feleséget alakító Penelope Wilton alakítását gyengének találtam.
Érdemes azért megnézni, csak az elején nem szabad túlzott várakozásokat kialakítani.
Harold egy hétköznapi ember, aki úgy érzi, hogy egész élete mellékvágányra futott. Egy nap elindul, hogy feladjon egy levelet, a férfi azonban nem áll meg, és egyszerűen csak... több»
Szereplők: Jim Broadbent, Penelope Wilton, Claire Rushbrook, Earl Cave, Linda Bassett
