Nem egy habkönnyű sztori, az már biztos.
Hangulat kell hozzá, és persze érteni kell, sőt ráérezni az „ízére”.
Alex Garland egy olyan alkotó, akinek a munkáira szinte mindig megéri várni. Elsősorban íróként ismert, a 28 nappal később, a Ne engedj el vagy a 2012-es Dredd is az ő munkáját dicséri, ugyanakkor rendezőként is briliáns, két, számomra kifejezetten jó filmmel a háta mögött, úgymint az Ex Machina és az Expedíció.
Az Ők engem már az előzetesével megfogott, az egyik legjobb trailer, amit valaha láttam, így ténylegesen tűkön ülve vártam, hogy mivel rukkolt elő a rendező.
Nézzük a történetet!
Harper (Jessie Buckley) egy vidéki faluba utazik pihenni egy tragikus esemény után. Az idilli helyen minden adva van ahhoz, hogy végre tovább léphessen, és kicsit kiszellőztesse az őt ért trauma után a fejét.
A kissé bogaras, de alapvetően azért kedves főbérlőt leszámítva minden rendben megy, aztán egyre több furcsaság történik a környéken, amik nagyon nyomasztják hősünket.
Felvezetés viszont nincs, rögtön azt látjuk, hogy Harper vidékre tart.
Mindössze annyi derül ki, hogy egy nagy tragédia történt, de arra csak a későbbiekben derül fény, hogy mi vezetett idáig.
A felütés azért egyértelműnek tűnik.
A nő a traumája elől próbál menekülni, ám ez nem egy olyan dolog, ami elől el lehet futni, vagy éppen kocsikázni. Az olyan dolgok, mint az emlék, a bűntudat, a gyász tovább kísértenek.
Garland fokozatosan adagolja az információkat, nagy megfejtésre nem kell számítani, előre sejthető, hogy mi áll az egész dolog hátterében.
A misztikumot inkább az szállítja, amit az előzetes is bemutatott.
Harper minden, a faluban élő férfit kvázi nagyjából egynek lát, mely elsősorban azt ábrázolja, hogy mindenkit egy adott viselkedéssel és stílussal azonosít.
Erre rá lehet vágni, hogy az Ők is egy olyan film, ahol a férfiak csak simán rohadékok, a nők pedig mindenki által abuzált szegény áldozatok.
Persze azért ez messze nincs így, és tény, hogy fontos szerep jut az érzelmi zsarolásnak, de a nemek, mint tudjuk nincsenek bekategorizálva csak jóra és csak rosszra. Harper sem egy szent, nagyon is érzi a morális dilemmát és kőkeményen mardossa a múlt, amitől nem tud szabadulni.
Egy olyan szituációt élt át, mellyel már tud azonosulni, nem a szó szerinti formában, de akinek még soha nem ment tönkre kapcsolata, az ki tudja alakítani az empátiát Harper felé.
A drámai oldal az érem egyik, már-már megszokott fele, a másik a horror-thriller zsáner, a már említett férfiakkal.
Garland nagyon ügyesen építi a feszültséget, nem igazán sejtjük, hova akarja kifuttatni az egészet, de a hangulat szerencsére sodor magával, még akkor is, ha a cselekményvezetés kifejezetten lassú.
Akad egy bő negyedórás, erdei sétás jelenetsor, melyben semmilyen szöveg nincs, ellenben fokozatosan válik egyre félelmetesebbé, nyugtalanítóbbá. Ez a film talán legnagyobb erénye, a folyamatos bizonytalanság és az erős diszkomfortérzet, mely az utolsó harmadra egy érdekes home-invasion moziba csap át, de ezt sem a szó klasszikus értelmében kell venni, csak egyes elemeket rendezőnk beemelt a filmbe.
Amivel viszont nagyon nagy problémám volt, az a sztori koherens egésszé formálása.
Alex Garlandtól nem várom el, hogy mindent a számba rágjon, az Expedíciónál is imádtam a mozin agyalni és magamban gyártani a teóriákat, ám az Ők esetében ez némi kis túlzással egy az egyben elmaradt.
Iszonyúan sok szimbólummal játszik a rendező, melyek közül a nagyját viszonylag könnyű megtalálni.
Kulcsszerep jut többek között a pitypangnak, a buja természetnek, a sötét és szűk helyeknek, a piszoknak, az újjászületésnek, és külön-külön van is értelmük, de egybegyúrva nem feltétlenül adnak ki egy komplett képet.
Ez lehet, hogy csak az én hibám, de Alex Garland van annyira jó író, hogy ne hagyjon maga után ilyen vakfoltokat.
Az Ők számomra így egy kisebb csalódás és szerintem Garland legmegosztóbb műve, de ezt úgy mondom, hogy nálam mind a két előző rendezése sokkal átláthatóbb.
Egyáltalán nem rossz film, az atmoszférája, a képi világa, a zenéje mind pazarok, Jessie Buckley és Rory Kinnear óriásit alakítanak.
Rob Hardy (operatőr) és Jake Roberts (vágó) is odatette magát.
Más kérdés, hogy kicsit túl sok dolgot akar magába sűríteni, indokolatlanul sok szimbólummal operál, melyek nem mindig, vagy hiányosan passzolnak össze. Nem bánom, hogy megnéztem és számos más filmmel ellentétben az Ők sokáig velünk marad, beszédtémát szolgáltat, de a katarzis ezúttal számomra elmaradt.
Kedvenc fotelem, és Rákóczi túrós.
Nem olyan rossz kombó.
57 Ők (2022)
Egy személyes tragédia után Harper úgy dönt, hogy elvonultan él egy angliai vidéki kisvárosban, azt remélve, hogy újjáépítheti az életét. A gyógyuláshoz viszont úgy tűnik... több»
Szereplők: Jessie Buckley, Rory Kinnear, Paapa Essiedu, Sonoya Mizuno, Gayle Rankin
