Döcögős szórakozás

2023.04.04 20:10 Kóborló Olvasottság: 379x

5

Nem tudom, ki hogy van vele, de ha egy horrorfilmről úgy nyilatkoznak a különféle sajtóorgánumok, hogy az év talán egyik legjobb horrorfilmje (vagy bármiféle hasonló jelzőkkel illetik), akkor már általában fogni szoktam a fejemet, ugyanis olyan felhajtást generálnak az adott produkció körül, hogy az esetek nagy százalékában számomra messze elmarad annak a minősége attól a felhajtástól, amiben én is reménykedni szoktam vele kapcsolatban. Nos, a 2022 vége felé bemutatott Barbár című film is pont ilyen volt nálam. A film megtekintése után legörgettem a hozzászólásokhoz (a véleményem megírása után el is olvasgattam őket), mert arra voltam kíváncsi, hogy az oldal felhasználói miként is vélekedtek erről a filmről, és nagyon meglepett, hogy valahogy leginkább két nagyon különböző szegmens találkozott ott egymással, ugyanis voltak, akiknek nagyon betalált Zack Cregger filmje, és voltak olyanok, akik nagyon elmarasztalták eme produkciót. Számomra valahol a két szegmens közt helyezkedik el a Barbár című film.

Kissé szárnyaszegettnek éreztem magamat ennél a filmnél, ugyanis vannak igencsak jól működő hatásfokozó elemek benne, viszont legalább ugyanennyi elképesztő ostobaság tarkítja a filmet, és talán eme erőteljes kettőssége miatt nem is tudtam egy-két napig hova tenni magamban azt, hogy mennyire is nyerte el a tetszésemet végeredményben a Barbár. Ezért úgy döntöttem, a film történetének az időrendi sorrendjében próbálom meg értékelni a látottakat.

A film első fél órája talán a leghatásosabb az egész produkcióban, ugyanis talán itt működtek a legjobban a hatásfokozó elemek. Mondhatnám akár azt is, hogy itt tudtak a készítők a legjobban építeni az ismeretlentől való félelem felkeltésére. Aztán jött a történetben egy erős váltás, amit jómagam kissé olyannak éreztem, mint amit sok esetben a horrorregényekben szoktam olvasni. Kezdődik a második fejezet, amely egy teljesen más nézőpontokat kezd el boncolgatni, és be kell valljam, ez mindeddig csak a könyvekben tudtam elfogadni, filmekben egyszerűen ez nem áll jól szerkezetileg. Tehát a film történetének a középső része (az egyszerűség kedvéért ezt is olyan közel félórányira tippelném) egyszerűen annyira megakasztotta a szórakozásomat, hogy teljesen kizökkentett abból az állapotból, amit az első fél órájának sikerült elérnie. Ráadásképp, ha egy film nem képes magával ragadnia, akkor hajlamos vagyok értelmet keresni a látottakban (talán, hogy elfoglaljam magamat), és hát az pont, hogy nincs a film középső részében. Sőt, tovább is mennék ezzel kapcsolatban, ugyanis annyira erős a logikátlanság ebben a sávban, hogy még jómagam sem tudtam ezen átbillenni. Sajnos a film utolsó harmada viszont már nem képes elmismásolni azon hibákat, amit a középső részben igencsak megakasztották a szórakozásomat, de azt kell írjam, hogy legalább ez hatásos lett. Valahogy úgy summáznám a film történetét, hogy egy közepesre talán elfogadható még, de hogy nálam ez a történet messze nem az egyik legerősebb a 2022-es horrorfilmes felhozatalban abban biztos vagyok.

Na de nézzük a film karaktereit, és az őket alakító színészek játékát. Sajnos ezzel is úgy voltam, mint a film történetével, ugyanis hol így, hol úgy szerepelnek. Ezzel csak egy hatalmas gondom volt, hogy ezáltal egyáltalán nem tudott annyira érdekelni a filmbéli sorsuk, ráadásul talán csak az egyik filmbéli karakter történeti kiléte tudott csupán meglepni, és sajnos a többi karaktert sablonos végkifejlettel ér véget.

Technikailag egyáltalán nem vállal sokat a film, ezért e téren nem is marasztalnám annyira el, bár itt is felmerültek bennem kérdések, amire persze nem kaptam válaszokat a történetből.

Mindent egybevéve egyszeri megtekintése ajánlott a filmnek (főleg az első fél órája miatt) – de hogy megérdemelte-e azt a felhajtást, ami körülötte volt? Jómagam úgy vélekedek, hogy nagyon nem, ugyanis egy halovány három csillagnál többet semmiképp nem érdemel tőlem a Barbár című film.