A film egy kutya elvesztésének és megtalálásának igaz történetét mutatja be igazán szerethető módon. A film igazi családi film, ahol együtt izgulhatnak kicsik és nagyok a kutyáért, hogy vajon sikerül-e megtalálni, vagy örökre elveszik.
A film több sebből vérzik, de még így is nézhető marad. A film arra az egyszerű dinamikára épít, hogy apa és anya hogyan próbál meg segíteni az elveszett fiún, aki a húgától eltérően nem találja a helyét az életben. Feltörnek a szülők régi emlékei, feltörnek a régi sérelmek, az eltemetett élmények. Sajnos ezek ábrázolása a filmben igencsak gyenge és erőtlen, mint ahogy a történet kibontása is szappanoperásra sikeredett. Rob Lowe nem sokat tesz hozzá a filmhez. Ő az ügyeletes jófiú, aki beszáll a keresőakcióba, hátha így közelebb kerülhet a fiához. Igazából mindent megpróbál, de így is érezhető marad a szakadék a szereplők között. Kimberly Williams-Paisley az egyetlen, akinek érzelmi kötődése van a helyzethez a gyerekkori traumán keresztül. Ő sajnos a sarokban sírós kislány karakterénél tovább nem igazán jut a filmben. Fontos háttérszereplő marad. Nick Peine karaktere talán a legérdekesebb a történetben. Ő csomópont, ahol a szálak összefutnak, ahol a miértek a felszínre bukkannak és az ő történetszálán a kutya története értelmet nyer. Fura helyzetet teremt az, hogy a leglényegtelenebb karakter lesz a legfontosabb szereplő a történetben. Ő a főhős lelkiismerete és tanácsadója is egyben. Johnny Berchtold a főhős. Sajnos azon kívül, hogy cuki és kedves fiú, semmit sem ad hozzá a filmhez. Egy érzékeny gazdi, aki szereti a kutyáját, egy elveszett lélek, aki vágyik arra, hogy hazataláljon, de igazából csak azt látjuk belőle, hogy végig botorkálja a filmet. Korunk elveszett gyermekét alakítja, aki rengeteget megy, de nem jut sehová. Talál egy apró örömöt az életben, megragadja és szorítja, mint a reményt, ami rátalált.
Stephen Herek a rendezője a filmnek, aki csupa olyan filmet rendezett, amit nem láttam, vagy amit egyszer pont elég volt megnézni. Ezt a kutyás kalandot is pont elég volt látni tőle egyszer. A film egyszerűen unalmas és semmitmondó. Ügyesen egyensúlyozik a természet és a modern családi élet között, de nem sikerül neki a nézőt elérnie. Hiába a lenyűgöző tájak, hiába a visszafogott párbeszédek, valahogy nem jön át az, ami a szereplőknek fontos a filmben. Nincsenek felépítve és kifejtve a karakterek, a kutyás kapcsolat ábrázolása a filmben teljesen hiteltelen. Gonker egy nagyon jól betanított kutyaszínész, aki teszi a dolgát, de kapcsolata Fieldinggel egyszerűen nem működik. Az erkölcsi tanulság és a társ fontossága könnyen érthető üzenete a filmnek, de ezt már számtalanszor láthattuk filmen, talán jobb feldolgozásokban is. Sok hatásvadász jelenet van a filmben, csak hát épp a hatás maradt el sajnos.
A film egy dologra biztosan jó lesz. A nézőknek leesik majd a film végére, hogy a kutya jó dolog, de egy kutyával törődni és foglalkozni kell. A „jó ötletnek tűnt” megközelítés nem lesz elég. A filmet ajánlom összebújós estére levezetésnek.
63 Az elveszett kutya (2023)
Egy apa és fia igaz története alapján, akik az Appalache-hegységen való kényszerű túrázás során helyrehozzák megromlott kapcsolatukat, hogy megtalálják szeretett, elveszett... több»
Szereplők: Rob Lowe, Kimberly Williams-Paisley, Nick Peine, John Berchtold, Susan Gallagher
