Nem Pókember a kedvenc karakterem az MCU-ból, viszont azt gondolom, hogy a Tom Holland-féle Pókemberek filmről filmre fejlődnek a karakter szempontjából. Az első filmek a poénokkal nagyon jól operáltak, megtalálták az egyensúlyt a komoly témákkal is.
A nincs hazaút végén már látható volt, hogy egy új irányba fog elmenni a történet, új kihívások elé állítva a főhősünket, olyanok elé, melyekkel más szuperhősök még nem kerültek szembe. Azt gondolom, hogy ettől lett ez a film más, mint az előzőek: betekintést kapunk Peter gyötrődésébe, az egyedüllétébe és a belső világába - hogyan tudja feldolgozni azt, hogy a legjobb barátai (és a világ) nem emlékszenek arra, hogy Peter Parker nem más, mint Pókember?
Szerintem ezt a szálat nagyon jól építi a film az elejétől kezdve, úgy hogy végig pörgős marad az akciójeleneteknek köszönhetően. A poénok most sem hiányozhattak a filmből, viszont észrevehetően kevesebb van belőlük, így fenntartva a komolyabb hangvételt a korábbi mozikhoz képest.
Közben megjelenik a film "gonosza" is, akiről kicsit lehetett sejteni, hogy ki lesz a kiszivárgott cikkek alapján. És valóban, Jean Grey megjelent az MCU-ban is, és ahogy azt megszokhattuk, sose hagyják békén, mindig tragikus a sorsa(lásd: X-Men: Az ellenállás vége, Sötét Főnix). Hasonlóképp ebben a filmben is, de milyen szerencse, hogy egy olyan hőssel gabalyodik össze, mint Peter, aki a legjobbkor van a legjobb helyen.
Nem mellékes, hogy a film kezdetétől fogva főhősünk mutációja kezd megváltozni, ami szintén fontos szerepet kap a filmben, és ha már Vadonatúj nap az alcíme, az sem elképzelhetetlen, hogy ez egy újabb trilógia kezdete.
Összességében szerintem ez lett a legérettebb Tom Holland-féle Pókember film, várjuk a folytatást, csak így tovább!
Nem Pókember a kedvenc karakterem az MCU-ból, viszont azt gondolom, hogy a Tom Holland-féle Pókemberek filmről filmre fejlődnek a karakter szempontjából. Az első filmek a poénokkal nagyon jól operáltak, megtalálták az egyensúlyt a komoly témákkal is.
A nincs hazaút végén már látható volt, hogy egy új irányba fog elmenni a történet, új kihívások elé állítva a főhősünket, olyanok elé, melyekkel más szuperhősök még nem kerültek szembe. Azt gondolom, hogy ettől lett ez a film más, mint az előzőek: betekintést kapunk Peter gyötrődésébe, az egyedüllétébe és a belső világába - hogyan tudja feldolgozni azt, hogy a legjobb barátai (és a világ) nem emlékszenek arra, hogy Peter Parker nem más, mint Pókember?
Szerintem ezt a szálat nagyon jól építi a film az elejétől kezdve, úgy hogy végig pörgős marad az akciójeleneteknek köszönhetően. A poénok most sem hiányozhattak a filmből, viszont észrevehetően kevesebb van belőlük, így fenntartva a komolyabb hangvételt a korábbi mozikhoz képest.
Közben megjelenik a film "gonosza" is, akiről kicsit lehetett sejteni, hogy ki lesz a kiszivárgott cikkek alapján. És valóban, Jean Grey megjelent az MCU-ban is, és ahogy azt megszokhattuk, sose hagyják békén, mindig tragikus a sorsa(lásd: X-Men: Az ellenállás vége, Sötét Főnix). Hasonlóképp ebben a filmben is, de milyen szerencse, hogy egy olyan hőssel gabalyodik össze, mint Peter, aki a legjobbkor van a legjobb helyen.
Nem mellékes, hogy a film kezdetétől fogva főhősünk mutációja kezd megváltozni, ami szintén fontos szerepet kap a filmben, és ha már Vadonatúj nap az alcíme, az sem elképzelhetetlen, hogy ez egy újabb trilógia kezdete.
Összességében szerintem ez lett a legérettebb Tom Holland-féle Pókember film, várjuk a folytatást, csak így tovább!