Christy

A "Christy" szerintem egy erős, érzelmes és nagyon inspiráló film lett. Jó volt látni, hogyan küzd meg a főszereplő a saját határaival, miközben mindenki mástól is kapja a terhet. A bokszjelenetek kemények és pörgősek, de ami igazán jó volt, az Christy személyes útja – az, ahogy újra és újra feláll, még akkor is, amikor minden ellene van. Sydney Sweeney nagyon hitelesen hozza a szerepet, tényleg elhittem neki a fájdalmat, a dühöt és a kitartást is. A film nem tökéletes, néha lassabb, de összességében erős és motiváló élmény lett, amit jó szívvel ajánlanék.

A Christy egy olyan film, ami elsőre klasszikus sportdrámának tűnik. Küzdés, győzelem, tapsvihar. De valójában sokkal intimebb, sokkal emberibb történetet mesél el. Nem csak azt látjuk, hogyan válik egy látszólag törékeny lányból ringbajnok, hanem az... Többt is, mennyi fájdalom, félelem és csendes bátorság rejtőzik a siker mögött. Sydney Sweeney játéka különösen szép, nem akar szuperhőst csinálni Christyből, hanem egy esendő, mégis makacsul életben maradó nőt mutat meg. A kamera közelhozza őt, látszik minden rezdülése, belső remegése, és ettől a harcai valahogy a mi harcainkká válnak. A film tempója néhol, akár egy hosszú levegővétel. Nem siet, hagyja, hogy a történet és a sebhelyek, a lelki és a fizikai egyaránt megmutassák magukat. Van benne nyersség, ami néha nehézzé teszi, de épp emiatt lesz őszinte. Nem akarja eltakarni azt, amiről nehéz beszélni. És bár a bokszmeccsek látványosak, az igazi ring a szív mélyén van. Ott zajlik a legfontosabb ütésváltás. Összességében a Christy nem feltétlenül a hangos győzelmek filmje, inkább a csendesen megnyert csatáké. Azoké, amiket akkor vívunk, amikor senki sem tapsol.

Szeretem az igaz történeten alapuló történeteket, mindig kíváncsi vagyok arra, hogy a színészek mennyire tudják átadni a történetet. Nem ismertem Christy Martin történetét, így ilyen szempontból "vakon" ültem be a filmre, de minden várakozásomat felü... Többlmúlta. Sydney Sweeney (szerintem) eddigi legjobb alakítását nyújtja ebben a filmben. Sokszor eszembe jutott Margot Robbie is, aki az Én, Tonya című filmben alakított hasonlóan jót.

Nagyon meglepődtem, hogy heten voltunk összesen ezen a mozifilmen egy nagy mozikomplexumban... Mindig elmondom, mennyire imádom az önéletrajzi/megtörtént eseményeken alapuló filmeket: az eleje kicsit lassú-vontatott, a vége viszont megdöbbentő volt. Levegőt sem mertem venni... A filmek alatt szóló zenék mindig sejtetnek valamit, de ebben a filmben végig pattanásig feszítettek azzal, hogy nem volt zenei aláfestés... tudtam, hogy csak jön a rossz, jön a rossz... de mi?? A színésznő alakítása szuper volt, kellően ronda nőt csináltak belőle, bár egy kis izmot még építhetett volna, ha már bokszolószerepet játszik el. A férjét alakító színész is nagyon jól hozta a szerepét, meg is utáltam érte... Én ajánlom ezt a filmet, nem hiszem, hogy csak 55%-ot érdemel!