Én, Tonya (2017)

Hiába a bravúros sportteljesítmény, egy botránnyal még egy élsportoló is sokkal jobban fel tudja magára hívni a közvélemény figyelmét. Szegény Tonya Harding is hiába volt az első női műkorcsolyázó, aki megugrotta a tripla axelt, s karrierje egészen ügyesen alakult, extravagáns jelmezeivel, zenéivel és stílusával, volt egy szerencsés időszaka, amikor minden műkorcsolya-kedvelő róla beszélt. Aztán jött a versenytársa ellen elkövetett merénylet, s megint mindenki róla beszélt, csak éppen ennek már valószínűleg ő maga sem örült annyira. Egy ilyen történet feldolgozásának azt hiszem, a lehető legjobb módját választotta Craig Gillespie rendező. Egy pillanatig sem kétséges, hogy ez egy kőkemény drá... több»

Margot Robbie 2013-ban robbant be a köztudatba a Wall Street farkasával és azóta pályafutása felfelé ível. Ez a szerep se ront a megítélésén. Viszont nekem annyi problémám volt most vele (vagyis nem is igazán vele), hogy a 15 éves Tonyaként nekem nem volt igazán meggyőző. Talán azért, mert általában felnőttes szerepekben látható. A történethez nem nagyon tudok hozzászólni, egyrészt gusztustalan dolog ilyet csinálni, másrészt a büntetés kicsit talán túlságosan is súlyos volt, hiszen ő maga nem vett részt a támadásban. Ja, és még annyit fűznék hozzá a filmhez, hogy a szekus csávó egy az egyben Torrente. Kinézetre is és a történetei alapján is.

Elég jól összerakott film egy nem mindennapi történetről. Az idei Oscar jelölt filmekből a kedvencem.

Tele van igazán értékes pillanatokkal és persze nem is volt kérdés, hogy többször is megnézném. Kincset ér ez a film, a karakterek és a pillanatok is nagyon el lettek találva, ami miatt számomra ez a film teljesen megmutatta, hogy van értelme az egésznek.

Margot Robbie most végérvényesen kinőtte a szőke szépség szerepét. Nagyot alakított, és nagyon meg is érdemli az Oscar-jelölést. A film egy érdekes hibrid, én bírtam a humorát, az pedig egészen elképesztő, hogy valós a sztori. Bátran merem ajánlani.