A film összbevétele 53 939 297 dollár volt (imdb.com), míg a magyarországi piacon 27 516 302 forintot termelt. A hazai mozik összesen 20 719 mozijegyet értékesítettek a produkcióra.
Margot Robbie nemcsak a főszereplője, hanem férjével, Tom Ackerley-vel együtt a társproducere is a filmnek.
A film koreográfusa Sarah Kawahara kanadai műkorcsolyázó volt, aki kétszeres Emmy-díjas koreográfus, s Nancy Kerrigannal is dolgozott már együtt.
Tonya Harding kedvenc jelenete a filmből, amikor Margot Robbie egy verseny után káromkodva kiabál a zsűrinek. Ilyen a valóságban természetesen nem történt.
Nancy Kerrigan úgy nyilatkozott a film bemutatója előtt, hogy esze ágában sincs megnézni, bőven elég volt a való életben átélnie.
Allison Janney maga is műkorcsolyázott fiatal korában, ám egy súlyos baleset miatt, amely miatt majdnem a lábát is amputálni kellett, abbahagyta a sportot.
Craig Gillespie-t nagyban inspirálta Gus Van Sant Majd' megdöglik érte című alkotása, a zenehasználatot pedig Martin Scorsesetől leste el (pl. egy erőszakos jelenetnél vidám zene szóljon).
Craig Gillespie azt kérte az operatőrtől, Nicolas Karakatsanis-tól, hogy érje el azt a hatást, mintha a néző azt érezné, hogy a kamera már nem tud lépést tartani a szereplőkkel. Így Karakatsanis sokszor azt sem tudta, hogy merre fognak elindulni felvételkor a szereplők.
Az első vágás 20-25 perccel hosszabb volt, mint a film végső verziója. Ez azért történt, mert Craig Gillespie túl viccesnek találta Allison Janney és Paul Walter Hauser jeleneteit, s bár vicces filmet szeretett volna készíteni, azért nem ennyire, így kénytelen volt kivágni párat belőlük.
Tonya anyja vállán az interjús jelenetekben egy madár ül (akárcsak egy archív anyagban, amelyben interjút készítettek vele, mikor Tonya még csak 15 éves volt). Allison Janney az egész filmben cigarettázik, a madár tulajdonosa pedig megtiltotta a stábnak, hogy a madár közelében rágyújtsanak. Így jött végül az oxigénpalack ötlete, amely Janney fejéből pattant ki.
Tonya Harding már 15 éve nem beszélt az édesanyjával, LaVona Goldennel, aki ráadásul idő közben nevet is változtatott, így ő a film készítésében sem vett részt. A sajtó azonban felkutatta Goldent és még interjúkat is készítettek vele a bemutató tájékán.
Margot Robbie amellett, hogy megtanult korcsolyázni és begyakorolta Tonya jégtánc koreográfiáját, még a portlandi akcentusát is elsajátította, s még arra is figyeltek, hogy érzékeltessék, hogy Harding máshogy beszélt 15, 24 és 44 éves korában.
Craig Gillespie rendező korábban már több sportfilmet forgatott (Anyámon a tanárom, Az egymillió dolláros kéz) és nem sok kedve volt egy újabbhoz, ám amikor kiderült, hogy Margot Robbie lesz a főszereplő már nem gondolkodott sokat, hogy megrendezze-e az Én, Tonya-t.
A témában már korábban is született egy feldolgozás, Larry Shaw rendezésében, 1994-ben. Címe: Tonya & Nancy: The Inside Story=Tonya és Nancy igaz története.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
