Kevés híresség, főleg sportoló éli azt meg, hogy filmet készítsenek róla. Ezt viszont elmondhatja magáról Billie Jean King, az összesen 39 (12 egyéni, 16 női páros, 11 vegyes páros) Grand Slam-győzelmet arató teniszezőnő, harcos feminista. 1973-ban ... több»nyerte meg a médiában „Nemek csatája” címen reklámozott versenyt, amiben az 55 éves exbajnok Bobby Riggs ellen győzött. A film szerintem túlságosan hosszú, a bevezetést sokkal rövidebben is meg lehetett volna csinálni, vagy a két főszereplő „előéleté”-ről, versenyzői karrierjéről több információt közölni. A cselekmény megoldásai érzelgősek, hemzsegnek a kliséktől. A végső csata külsőségei nem sporteseményhez, hanem inkább cirkuszi játékokhoz illenek. Emma Stone a „Kaliforniai álom” után ügyesen leplezte szépségét, hogy némileg hasonlítson a modellre. Teljesítménye alapján Steve Carell nálam megmaradt a „futottak még” népes csoportjában.

A tartalomban szereplő "csaló" Bobby Riggs nem helyes. A tartalomíró látta a filmet? Nem csaló volt, hanem gyógyíthatatlan játék- és fogadási szenvedélye volt. Egyébként volt férfi teniszbajnok. A többi stimmel. És akkor a filmről: egyszerű történet ... több»ellenére kissé nehezen indul be a dolog, amit hibának érzek, hogy a két főszereplőn kívül csak 3-4 név van megemlítve, pedig kíváncsi lettem volna a Billie-val tartó teniszező hölgyek teljes nevére is. Szóval a sztori elkanyarodik jobbra- elkanyarodik balra, majd egy-egy szálnak hirtelen vége szakad befejezés nélkül. Végül is megmutatja azt, ami a film lényege, de addigra már túl sok játékperc eltelt... 90 perccel és kevesebb mellékszállal élvezhetőbb lenne.