ardainiki

Egy nő, aki nem hátrál meg - Christy ereje
A "Christy" szerintem egy erős, érzelmes és nagyon inspiráló film lett. Jó volt látni, hogyan küzd meg a főszereplő a saját határaival, miközben mindenki mástól is kapja a terhet. A bokszjelenetek kemények és pörgősek, de ami igazán jó volt, az Christy személyes útja – az, ahogy újra és újra feláll, még akkor is, amikor minden ellene van. Sydney Sweeney nagyon hitelesen hozza a szerepet, tényleg elhittem neki a fájdalmat, a dühöt és a kitartást is. A film nem tökéletes, néha lassabb, de összességében erős és motiváló élmény lett, amit jó szívvel ajánlanék.

Halálbolygón nincs kegyelem
Egy lendületes, látványos és kifejezetten feszült film, ami végig lekötött. Ahogy elkezdődött, már érezni lehetett, hogy itt nem lesz megállás: folyamatos harc, menekülés és túlélés. Tetszett, ahogy a történet egy teljesen ismeretlen, veszélyes bolygóra helyezte a szereplőket, ahol minden mozdulatukért meg kellett küzdeniük. A ragadozó itt még félelmetesebb, brutálisabb és könyörtelenebb, mint amit eddig megszokhattunk. A főszereplő karaktere nem volt túlbonyolítva, de éppen elég erős és elszánt ahhoz, hogy szurkolni lehessen neki. A film hangulata is nagyon betalált: sötét, nyomasztó, tele ismeretlen lényekkel és csapdákkal. A harcjelenetek kifejezetten látványosak, főleg amikor a Predator ... több»

Ilyen volt Emma karácsonya
Nagyon kedves és megható volt számomra, és őszintén szólva jól esett megnézni így az ünnepek közeledtével. A történet egy Emma nevű lányról szól, aki próbálja rendbe hozni az életét és a kapcsolatait, miközben a karácsony is közeledik. Tetszett, hogy nem vitték túlzásba a karácsonyi hangulatot, inkább valóságosnak és emberinek éreztem az egészet. A filmben voltak viccesebb és szomorúbb részek is, de pont ez tette igazán szerethetővé. Emma karaktere nagyon őszinte volt számomra, ami tetszett. A lényeg, hogy nekem nagyon tetszett, mert nemcsak egy karácsonyi film volt, hanem egy történet arról is, hogy mennyire fontos a család, a szeretet és az, hogy meg tudjunk bocsátani egymásnak.

A besurranó
A besurranó szerintem egy totálisan elborult vígjáték, de pont ez benne a jó. Channing Tatum karaktere annyira ügyetlen és közben mégis valahogy zseni, hogy végig csak néztem, hogy „ez most komoly?”. Rengeteg olyan jelenet van, ahol egyszerűen muszáj nevetni, mert annyira abszurd, amit csinál. Nem mondom, hogy minden poén betalált, és néha picit leült a film, de összességében jól szórakoztam rajta. Olyan, mintha egy igaz történetet valaki egy mémmé alakított volna — és én ezt most nagyon díjaztam. Ha valaki egy könnyű, agykikapcsolós moziélményt keres, amin lehet röhögni és nem kell közben gondolkodni, annak ez a film tökéletes választás. Én jó kedvvel álltam fel a végén, és ez néha bőven el... több»

Együtt (Together)
Őszintén szólva még mindig nehezen tudom hova tenni az élményt. A történet eleinte egy kapcsolat mélypontjáról szól, de hamar átcsap valami sokkal furcsább és nyugtalanítóbb irányba. Alison Brie és Dave Franco nagyon jól hozzák a két főszereplőt, akik között a kémiát és a feszültséget is remekül lehet érezni. A film látványvilága és hangulata végig nyomasztó, mégsem válik öncélúvá. Tetszett, hogy nem próbál mindenre magyarázatot adni – sok minden inkább érzésként marad meg, mint konkrét válaszként. A tempó néhol lassú, de ez csak még jobban kiemeli a feszültséget a két főhős között. Számomra az Együtt egy furcsa, de maradandó élmény volt: egyszerre taszító és elgondolkodtató. Nem egy könnyű ... több»