Érintés

Meglepően magával ragadó sztori ez két párhuzamos életről, két idősíkban. Bár tipikusan az a film, ami simán elálmosított volna, végig érdekelt a történet, mert annyira hihető és emberi volt, még akkor is, ha pár klisé befigyel itt-ott. Ez a történet két idősíkban fut, így van idő az öreg Christopher lassabb és melankolikusabb sztorijából mindig visszaugrani a fiatal Christopher japán éttermi munkálkodásába. A film először Christopherről szól, aki régi szerelmét akarja újra megkeresni, miután orvosa arra biztatta, hogy zárja le életét. A narratív később átcsúszik Miko, az étterem főnöke lányának a sztorijába, mely meglepő módon mélyíti a filmet, és igazán szomorú irányba viszi a narratívát. A film sok jelenete csak hangulatalapú, és az élet szépségeit és árnyoldalait taglalja. El tudom képzelni, hogy ez a fajta történet nem mindenkinek lesz izgalmas, mert tényleg sok beállítás csak egy öregember utazása, de én valahogy nem tudtam megunni. Sajnálom, hogy ennél mélyebbre nem megy a film, nincs mit feltárni vagy összerakni, vagy kisilabizálni, nagyon központi tematika sincs, vagy meglepő rálátás egy átlagos világra. Egyszerű sztori, amolyan hihető romantikus film, ami nem csordul teljesen túl hollywoodi kliséktől.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Én azt gondolom, ez egy remek film, igaz, még értékelés nem íródott hozzá, de én ezt megteszem. Főleg a címe miatt tűnt érdekesnek, de ahogy elkezdtem nézni, úgymond unalmasnak tűnt. A történet főleg J. Lennon és Yoko O. idejében, a változások korsza... Teljes kritika

Kristófer Izlandról származik, Londonban jár egyetemre. Nem ért egyet az aktuális politikai nézetekkel, ezért otthagyja az egyetemet, ami elmondása szerint már nem érdekli. Egy japán étteremben lesz mosogatófiú. Alázatos, szerény személyiség, beilleszkedik a japánok közé, akik tanítják, megismertetik vele a kultúrájukat, még japánul is megtanul. Hátsó szándéka is van, ugyanis megtetszik neki a tulajdonos lánya. A család Hirosimából költözött Londonba. A tulajdonos lánya, Miko egy hibakusha, azaz atombomba-túlélő. A japánok hosszú ideig kiközösítették őket, mert attól féltek, hogy fertőzhetnek. Miko apja attól tart, hogy ha a lányának gyermeke születik, akkor fogyatékos lesz, ezért ráveszi, hogy sterilizáltassa magát. A film kezdetén az idős Kristófer orvosánál megtudja, hogy valószínűleg beteg, és azt a tanácsot kapja, hogy ha van lezáratlan ügye, akkor itt az alkalom, hogy lezárja. A COVID idején járunk, ő mégis fogja magát, és Londonba utazik. Végigjárja múltja helyszíneit, és közben az emlékeiben utazunk mi is. Gyönyörű a történet, amit elmesél. Eltelt 50 év, de halála előtt muszáj megkeresnie szerelmét, aki elhagyta, de a mai napig nem tudja, hogy miért. A filmben belepillanthatunk a japán kultúrába, a szomorú történelmükbe. Számomra nagyon jó volt megismerni az atombomba-támadás ezen oldalát egy romantikus történet köré fonva. Ajánlom a filmet, mert ezek értékes információk.

Olaf Olafsson, a multinacionális üzletemberből lett izlandi író alighanem remek könyvet írt 2020-ban, amiből aztán Baltasar Kormákur pár évre rá patent filmet készített. A könyvet magát nem olvastam, de kedvet kaptam hozzá. A film stílusa számomra ki... Teljes kritika