Portré a lángoló fiatal lányról (2019)

Az alakítások mellett már maga a sztori is nagyon ígéretes az első perctől kezdve. Jól van összerakva, és az a legkiemelkedőbb benne, hogy a mondandója a mai napig fajsúlyos. Ritka az ilyen, persze ez egy működőképes stratégia, ettől függetlenül nehéz összehozni ezt a kettősséget. Jól és könnyen értelmezhető, nagyon könnyedén tud a mai néző azonosulni a karakterekkel, nem idegeníti el magát tőlünk a film.

Fontos megjegyezni a film kapcsán, hogy érzelmes, nem pedig érzelgős. Azt hiszem, általános jelenségként borítékolható, hogy az utóbbi években számos izgalmas és jól sikerült kosztümös film érkezett, mintha a reneszánszát élné a műfaj, azzal a különbséggel, hogy sikerül nem csupán egy korszellem megragadására törekedni, hanem valódi tartalommal megtölteni. Ezt tudja a Portré a lángoló fiatal lányról is, én élveztem minden pillanatát, a hangulata pedig teljesen beszippantott.

Ilyen kifinomult, "tiszta" drámát még talán nem is láttam, nagyszerűen jeleníti meg az igaz szerelmet. A minimalizmusa pedig egyszerűen elbűvölő, a két főszereplőnek szinte alig van szövege, de a pillantásaik, a gesztusaik, a mimikájuk beszél helyettük, Adele Haenel és Noemie Merlant nagyszerű színészi alakítást nyújtott.

Hangulatos, amolyan művészies, ami miatt még hajlanék is afelé, hogy jónak ítéljem meg, de az a helyzet, hogy kicsit már soknak érzem a képünkbe tolt feminizmust, nálam ezzel egyértelműen ellentétes hatást érnek el. Rendben van, legyen szabadság, szabad szerelem stb, de hogy lehet egy egész filmet erre felépíteni, ráadásul a férfiakat teljesen mellőzve, mert hát ezzel is "utalni" kell rá (ha esetleg nem lenne egyértelmű), hogy ez egy "női" film?!