Céline Sciamma alkotása sokkal több egy romantikus történetnél; ez a fizikai közeledés anatómiája. A festőnő kezdetben csak hideg, elemző szemmel figyeli a másikat, pont úgy, ahogy az ember a disszociáció állapotában próbálja megérteni a külvilágot. Aztán ez a távolság eltűnik. Az a jelenet, amikor a két nő először ér a másikhoz, olyan elemi erejű, mintha hirtelen megváltozna a szoba gravitációja. Két női test egymásba simulása, a szinkronba kerülő, ziháló légzés és a bőrön átsugárzó, lüktető hő egy elképesztően biztonságos, zárt biológiai teret hoz létre a hideg világban. Számomra ez a film arról a sóvárgásról szól, hogy egy másik nő puszta fizikai jelenléte hogyan képes kigyógyítani minket a zsibbadtságból, és hogyan ad végre "súlyt" a létezésünknek.
Céline Sciamma alkotása sokkal több egy romantikus történetnél; ez a fizikai közeledés anatómiája. A festőnő kezdetben csak hideg, elemző szemmel figyeli a másikat, pont úgy, ahogy az ember a disszociáció állapotában próbálja megérteni a külvilágot. Aztán ez a távolság eltűnik. Az a jelenet, amikor a két nő először ér a másikhoz, olyan elemi erejű, mintha hirtelen megváltozna a szoba gravitációja. Két női test egymásba simulása, a szinkronba kerülő, ziháló légzés és a bőrön átsugárzó, lüktető hő egy elképesztően biztonságos, zárt biológiai teret hoz létre a hideg világban. Számomra ez a film arról a sóvárgásról szól, hogy egy másik nő puszta fizikai jelenléte hogyan képes kigyógyítani minket a zsibbadtságból, és hogyan ad végre "súlyt" a létezésünknek.