Próbáljuk szeretni ezt a filmet, mert szerettük a régi Twistert. De igazából semmi hozzáadott értéke nincs, úgyhogy aki Twister-élményre vágyik, inkább nézze újra az elsőt.
Persze nem rossz, stílusosan egy esős délutánra, ha kicsit háttérzajba fordul csupán, az sem feltétlenül baj.
Hogy mennyire hiteles, azt ennyire távol élve a tornádóktól, nehéz megmondani. De azért az kicsit fura, hogy azok, akik ilyen területen élik, élték le életük nagy részét is, úgy csodálkoznak rá az eseményekre, melyeket ötletük sincs, hogy melyik oldalról kéne megfogni, vagy hogyan lehetne legalábbis túlélni, mintha mondjuk egy magamfajtát pottyantanának a vihar közepébe.
A történet egyszerű, kissé lebutítva: nagyon fúj a szél, elvisz mindent, és ettől mindenki megijed és/vagy rácsodálkozik. Aztán jön az egykori lelki sérült tinilány, és megmenti a világot. És mindez különösebben extra látványvilág nélkül, vagy legalábbis semmi olyasmivel amilyet, vagy amihez nagyon hasonlót még ne láttunk volna.
Ezzel pedig nagyot lehetett volna növelni az élvezeti értéken, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a látványtechnikák határai azért manapság már sokkal tágabbak, mint 1996-ban, az első Twister-film idején.
Összegezve, ha nem túl nagy elvárásokkal állunk neki a filmnek, akkor akár még tetszhet is, de ha igen, akkor szinte garantálható a csalódás.
Ez így egyeseknek lehet, elnagyolt és indokolatlanul kritikus, de hát hol vagyok én a profi viharvadászokhoz, akik nyilvánvalóan kishazánkban is nyüzsögnek. Nem értek sem az égi jelenségekhez, sem a levadászásukhoz. Csak azt tudom megállapítani, hogy egy film tetszik vagy nem és emellé indokokat rakni. Úgy tudom, itt ez a feladat.
72 Twisters – Végzetes vihar (2024)
akció | kaland | katasztrófafilm | thriller
Kate Cooper (Daisy Edgar-Jones) egykori viharvadász, aki főiskolás korában pusztító találkozást élt át egy tornádóval, és most a New York-i képernyőkön tanulmányozza a... több»
Szereplők: Glen Powell, Daisy Edgar-Jones, David Corenswet, Maura Tierney, Daryl McCormack
