Az Aporia talán a Prime és Coherence szerelemgyereke, és ha ezeket a filmeket láttad, valószínűleg már ezt a filmet is megnézted, sz'al innentől nem kell ezt a kritikát olvasnod, hacsak nincs egy olyan időgéped, mint ebben a filmben. Történetünk egy dolog körül forog, az pedig a felelősség. Meddig tart a felelősség, mikortól számít valami emberi döntésnek, mikortól az univerzum állása? Szabad-e ebbe belenyúlni, hogy saját vágyainkat kielégítsük? Mi a moralitás szerepe ebben? Megölhető egy sorozatgyilkos, mielőtt elkövetné tettét? Ugyanaz a gyerek az, akinek a szülei megváltoztatták a gyermek múltját? Rengeteg érdekes kérdés, talán túl sok is, az Aporia nem is tudja mindet feldolgozni rendesen, és pár dolgon olyan gyorsan átgurul, hogy történetei csavarjait megtartsa, a valóságos világépítés néha a háttérbe szorul. Ugyanakkor a történet időgépének mechanikája érdekes, és bár nem megyünk túl mélyre a funkcionalitásában, mégis érdekesen használják ki a karakterek.
Főszereplőink egyre lentebb csúsznak, ahogy egyre drasztikusabb és drasztikusabb döntéseket hoznak, hogy saját valóságukat megtartsák. Ez egy nagyon meglepő horror elemet kölcsönöz a filmnek, hisz a szereplők a saját és ismerőseik, családtagjaik múltjának és emlékeinek elvesztésével játszanak, és a film ügyesen építi a csavarjait. Olyannyira, hogy talán kicsit túl hamar volt vége a filmnek, és úgy éreztem, lehetett volna még tovább ásni, és még több időcsavaros dolgot kitalálni. Jelen állásában a sztori nagyon fogyasztható és egyszerű, nincs szükség Dark sorozatból ismert diagramokat építeni, hogy megértsük az ok-okozatok mibenlétét.
Az Aporia mindenképp az intelligensebb sci-fi filmek egyike, érdemes megnézni.
72 Aporia (2023)
Sophie képtelen feldolgozni férje elvesztését. Egyedülálló anyaként lánya nevelése is egyre nagyobb nehézségek ellé állítja, a munkhelyi problémák pedig egyre nagyobb... több»
Szereplők: Judy Greer, Edi Gathegi, Payman Maadi, Coel Mahal Agustin, Faithe Herman
