Egy órája nézem, már csak kevesebb mint a fele van hátra, de nem biztos, hogy végig tudom nézni. A film a maga módján talán nem rossz, csak nem értem, mit akar mondani, mostanáig nem sikerült kizárnom, hogy esetleg nincs komolyabb átgondolt koncepció az egész mögött.
Liam egy undorító, bántalmazó, teljesen diszfunkcionális és minden szempontból problémás "családba" születik, ahol állandóan alázzák, péppé verik, apa egy állat, anya egy szajha, akit az asztalon rak meg a haveri társaság a gyerek szeme láttára. Mindenhol csikkek, piafoltok, véraláfutás, szemét, ordítozás, a lerobbant szoba-konyha oldalában rácsos kennel, amiben egy harapós kutya dekkol bezárva. Nem csoda, hogy szerencsétlen totálisan lelki sérült, és az elsődleges megküzdési technikája az erőszak.
Ebből a környezetből kerül a fiú nevelőintézetbe, ahol hasonlóan sérült társaságban tovább zajlik a kálváriája, ott is szétbántalmazzák. Időnként látjuk Liam szüleit, néha visszamegyünk az időben. Az anyját alakító Sarah Vandeursen változó színvonalú, de többnyire rossz alakítást nyújt, ami éppenséggel elviselhető a film dokumentarista jellege miatt. Natali Broods valamivel, de nem sokkal jobban teljesít, mint nevelő-gondozó szociális munkás. Van egy olyan jellege az egésznek, mintha egy pszichológiai ismeretterjesztő film dramatizált jeleneteit néznénk.
Az olyan filmeket, amelyekben azt ábrázolják, hogy tönkrement emberek még jobban tönkreteszik egymást és magukat, szokás valamiért felértékelni, de szerintem ez némileg túlértékelt alkotás, nem látom, hogy bármi ki fog-e sülni a végére. 6/10
Liam, az elhanyagolt tini nevelőintézetbe kerül drogos, erőszakos, zaklató szülei otthonából. Az intézményben is zaklatásnak van kitéve, és meg kell küzdenie múltja... több»
Szereplők: Thibaud Dooms, Boris Van Severen, Natali Broods, Colin Van Eeckhout, Sarah Vandeursen
