Bár a méjnsztrim kritikusok az egekig magasztalják Nicole Kidmant – amibe persze belejátszik a politikai platformazonosság is –, én azt látom, hogy Kidman szét van esve, mint a szójás kolbász; püffedt arc, tésztás szemek, ismerős tekintet olyanoktól, akiknek az edények mögött ott lapul mindig egy kis hörpinteni való.
Ez és a legutóbbi, Holland című filmje is csak egy szánalmas vergődés volt a vásznon, gyorsan felejthető tartalommal, de nehezen múló szomorúsággal az elmúlással küzdő művész láttán. Persze igazságtalan lennék, ha őt kárhoztatnám egyedül ezért a fércmunkáért, mert ugyebár volt ott egy rendezői is, akit innentől hatóságilag kellene távolságtartásra büntetni a mozgófilmkészítés közeléből, mert ennek a trógernek is csak annyira futotta, hogy előkaparjon valahonnan egy bepánikolt 50-es, de még jó nevű színésznőt, de hogy munkát fektessen a produkcióba, az már nem ment.
Filmre vette az utóbbi évszázad legröhejesebb erotikus valamijét két, szereppel semmit kezdeni nem tudó, az efféle szexuális orientációt csak hallomásból ismerő és átérezni képtelen balfékkel + megtalálta a legszerencsétlenebb operatőrt a bolygón, aki a szemünket folyatta ki két órán keresztül. Banderasról meg annyit, hogy igaz, csak pár percet kapott a műsorból, de a film egyedüli hiteles szenvedélyt képviselő eleme ő volt, csuklóból lejátszotta az ünnepelt művésznőt...
Nem tudom, lehet, hogy én látom rosszul, de olybá tűnik, hogy a filmiparnak annyi, egy darab filmet nem tudok mondani az utóbbi pár évből, ami megugrotta volna a lécet, hogy ki ebben a bűnös nagy talány...
Bár a méjnsztrim kritikusok az egekig magasztalják Nicole Kidmant – amibe persze belejátszik a politikai platformazonosság is –, én azt látom, hogy Kidman szét van esve, mint a szójás kolbász; püffedt arc, tésztás szemek, ismerős tekintet olyanoktól, akiknek az edények mögött ott lapul mindig egy kis hörpinteni való.
Ez és a legutóbbi, Holland című filmje is csak egy szánalmas vergődés volt a vásznon, gyorsan felejthető tartalommal, de nehezen múló szomorúsággal az elmúlással küzdő művész láttán. Persze igazságtalan lennék, ha őt kárhoztatnám egyedül ezért a fércmunkáért, mert ugyebár volt ott egy rendezői is, akit innentől hatóságilag kellene távolságtartásra büntetni a mozgófilmkészítés közeléből, mert ennek a trógernek is csak annyira futotta, hogy előkaparjon valahonnan egy bepánikolt 50-es, de még jó nevű színésznőt, de hogy munkát fektessen a produkcióba, az már nem ment.
Filmre vette az utóbbi évszázad legröhejesebb erotikus valamijét két, szereppel semmit kezdeni nem tudó, az efféle szexuális orientációt csak hallomásból ismerő és átérezni képtelen balfékkel + megtalálta a legszerencsétlenebb operatőrt a bolygón, aki a szemünket folyatta ki két órán keresztül. Banderasról meg annyit, hogy igaz, csak pár percet kapott a műsorból, de a film egyedüli hiteles szenvedélyt képviselő eleme ő volt, csuklóból lejátszotta az ünnepelt művésznőt...
Nem tudom, lehet, hogy én látom rosszul, de olybá tűnik, hogy a filmiparnak annyi, egy darab filmet nem tudok mondani az utóbbi pár évből, ami megugrotta volna a lécet, hogy ki ebben a bűnös nagy talány...