Mikor először olvastam Steven Soderbergh Jelenlét című filmjéről, őszintén bevallom, hogy egy huncut garast se mertem volna arra feltenni, hogy ennyire magasra fogom pontozni végül. Ugyanis azt hittem, hogy csupán egy tucathorrorfilmhez lesz szerencsém vele kapcsolatban, annyi újdonsággal, hogy a paranormális tevékenységeket ezúttal majd a filmbéli családot kísértő szellem szemszögéből kapom meg, de szerencsére igencsak nagyot tévedtem ezzel kapcsolatban. Na, de lássuk, hogy milyen is lett a Jelenlét című film!
Vélemények és pontozás terén úgy láttam, hogy rendesen megosztotta a film nézőit, ugyanis mintha két véglet találkozott volna. Voltak, akiknek nagyon bejött, és voltak, akiknek egyáltalán nem nyerte el a tetszését jelen produkciónk. Azt kell hogy írjam, hogy azokat is teljes joggal meg tudom érteni, akiknél inkább negatív hatást ért el ez a film, merthogy a horrortól mint műfajtól, bitang messze áll. Hatalmas csalódásként könyvelhetik el ezt a filmet azon nézők, akik elsősorban arra számítottak vele kapcsolatban, hogy jumpscare-ekben és hidegrázós félelemkeltésben lesz majd részük. Azon nézők se fogják sokra értékelni jelen filmünket, akiknek leginkább egy konstans kísértettörténetre fájt volna a foguk, merthogy a Jelenség egyáltalán nem egy átlagos film lett.
Oké, mondjuk gonosz volt e téren a film forgatókönyvírója (David Koepp), hisz egy jó ideig csak azokból a már szinte unalomig alkalmazott kísértetfilmes klisékből merített, amikhez már oly sokszor volt része a film nézőjének, csak hát maguk a horrorelemek maradtak ki e jelenetek végeztével. Mindezeket figyelembe véve tehát mondhatni, jogosan érezhette sok néző azt, hogy hát itt alaposan át lettek verve.
Bizonyára azt is sokan felróhatják a film forgatókönyvével kapcsolatban, hogy jó pár nem is elhanyagolható dolog (főként a filmbéli család háttere, továbbá az egymáshoz viszonyuló kapcsolatrendszerűek) egyáltalán nincs kidolgozva, és csak félszavakból kapunk történetmorzsákat ezekről. Eme felvetés szintén érthető lenne, ha nem egy olyan filmről beszélnénk itt, ami egy kísértet szemszögéből van rögzítve, amely egy adott házhoz van kötve, és nem egy olyan családhoz, aki épp beköltözik a kísértetlakta házba.
De hogy jómagam hiányoltam-e ebből a filmből a félelemkeltést és a jumpscare-eket? Egy perce sem! Merthogy a Jelenlét nem ezekre koncentrál, hanem sokkal inkább egy család mindennapjaira. Miközben néztem a filmet, párszor eszembe jutott az 1990-es Ghost című produkció, viszont annál is többször ötlött fel bennem egy korábban olvasott könyv, méghozzá a James Herbert (1943-2013) által írt Senki sem hű hozzád című regény. Mondjuk sem a Ghost című filmben, sem pedig a Senki sem hű hozzád című regényben nem a horroron van a hangsúly, sokkal inkább a drámán és csupán némi misztikumon, akárcsak jelen filmünkben.
Nehezen megfogható film ez, ugyanis a színészi alakításokat se nagyon hangsúlyozzák ki benne, ugyanis a fizikai szereplőinknek mintha csak az lett volna kiadva feladatul, hogy azt hozzák, amilyenek a mindennapokban, és hát egy testetlen kísértet színészi ambíciójáról pedig nem lehet mit írni, de hozzám mégis közel tudtak kerülni a filmbéli szereplők (még a kísértetünk is).
Nem azt mondom, hogy a Jelenlét egy hibátlan alkotás lett, mert bizonyára találhatóak benne kisebb-nagyobb hibák, de engem mégis annyira magával tudott ragadni, például a vizualitásával, a történet egyediségével és hogy egy annyira szokatlan filmélményt kaptam végül tőle, hogy ha halványan is, de megadnám rá a maximális öt csillagot! Talán a kedvencek közé csak azért nem tenném be, mert azt viszont nem éreztem rajta, hogy ez egy időtálló alkotás lenne, amelyet évről évre elővennék egy újabb megtekintés erejéig.
60 Jelenlét (2025)
David Koepp, a Jurassic Park, Mission: Impossible, Pánikszoba és még sok más alkotója, Steven Soderbergh, az Ocean's Eleven, Magic Mike és az Erin Brockovich elismert rendezője... több»
