Ez a film annak a tipikus példája, amikor a hülye okoskodik. A két csillagot kiosztom gyorsan így háromnegyed órával a vége előtt, mert szerintem lesz ebből még egy csillag, vagy nulla (ami nem adható SAJNOS).
XXXXX UPDATE: közben továbbment a film, le kellett vennem 1 csillagra – UPDATE VÉGE XXXXX
Az elején 7-8/10 környékéről indulunk, és ebben bizonyára benne van Demi Moore régen nem látott szerepeltetése és az igényes (bár nem mindig eredeti, és nem feltétlenül innovatív) fényképezés is. A képi beállítások poszterszerűek, vagy még inkább modern óriásfestmény-jellegűek, a színek és a képek mind azt mondják, hogy itt profik dolgoznak. A sokatmondó filmzene és a makrók és ráközelítések, brummogóan alásuttogott sejtelmességekkel növelik a várakozást. Aztán a színvonal minden reményükre fittyet hányva ijesztően zuhan, lineárisan, és bizony ezt meredeken teszi. Valahol 90 perc környékén éri el a moziélmény a Sharknado szintjét.
A Sharknadót viszont azért szeretjük, mert az nem akart több lenni önmagánál, csak egy idióta filmnek szeretne látszani, és ezt remekül hozza is. Ez a produkció ezzel ellentétben valami óriásit üzen (azaz ezt akarja tenni), és a középszerű néző meg is látja benne a zsenialitást. Tobzódunk a közhelyben és a vizuális giccsben, a mondandó pedig egyszerűbb, mint Cipő énekes esetében a vápvápvápsuvápp. Kialakult egy szemfényvesztés miatti csalódásom, ahol elsőként A menü című filmre asszociáltam, de utána rájöttem, hogy azt visszasírom.
Ami még szintén félrevezető eleinte, az a bátor testábrázolás, valamint az, hogy a női test tárgyiasítását bátran tárgyiasító módon tárja elénk az ifjú pályakezdő rendező és író, Coralie Fargeat. Azt hisszük, hogy hú, aki fiatalon ennyire bevállalós így 2024-ben, az elég vagány és tud valamit, itt nagy filmesztétikai élmény és egy ifjú tehetség felfedezése fog minket érni mindjárt. Aztán ez a remény fokozatosan elpárolog, nincs itt semmi ilyesmi. Nagyon nehéz szembesülni vele, hogy ami ennyire szépen kezdett, az hogy válhat ilyen színvonaltalanná menet közben. Mire észrevesszük, hogy a létrehozó hamis kártyákkal játszott, addigra késő, mert lement a film kétharmada, ahonnan már kíváncsiságból hagyjuk lemenni a maradékot, még ha oly hosszú is az összjátékidő. És akkor végignézhetjük, hogy a sminkesek és a CGI szakemberek segítségével hogyan jött létre Az ötödik elem operaénekeséből, Az elefántemberből és még valamiből, ami most nem ugrik be* valami egész tragikomikus. Amire embertömegek fognak ájultan reagálni, hogy mennyire zse-ni-á-lis lezárás.
Gyakorlati tipp. Vegyetek magatokhoz nagy mennyiségű hallucinogén anyagot, vagy legalább a magyar nép ópiumát, a pálinkát, és nézzétek úgy, minden bizonnyal remek lesz, de minimum jobb, mint ahogy most én néztem! Legalábbis azt gondolom... Én még meg fogom ezt nézni újra (sajnos) a feleségemmel, mert ő ismét okosabb volt, és a negyedénél belealudt, de nem feladós fajta, így tutira be fogja pótolni valamikor. Viszont amikor ez bekövetkezik, én már biztosan okosabb leszek, és előre felkészülök az általam ajánlott módon.
* beugrott, Freddy Krueger.
48 A szer (2024)
Álmodtál már valaha önmagad egy jobb változatáról? Ki kellene próbálnod ezt az új terméket. A Substance megváltoztatta az életemet. A Substance segítségével létrehozhatod... több»
Szereplők: Demi Moore, Dennis Quaid, Margaret Qualley, Daria Panchenko, Gregory Defleur
