A Bugonia ógörög eredetű szó, mely az ősnemzés egyik fajtájára utal: arra az ókori hiedelemre, miszerint elhullott ökrök teteméből méhek születhetnek. A méhek és a méhészeti terminológiába a 2000-es évek közepén bekerült elnéptelenedés-szindróma (CCD) a vezérmotívuma Yorgos Lanthimos legújabb alkotásának, mely a 2003-as dél-koreai fekete szatíra, a Mentsétek meg a zöld bolygót! remake-je.
A film a társadalom peremén élő, az erdőszéli házában méhészettel is foglalkozó Teddy (Jesse Plemons) sivár életének legmeghatározóbb négy napját követi nyomon, és betekintést nyújt a szociálisan rokkant, az internet legsötétebb bugyrainak összeesküvés-elméleteiben elmerülő férfi fejébe. Teddy az unokatestvérével, a feltehetően audiodivergenciával élő Donnal (Aidan Delbis) lakik együtt, és egymáson kívül szemmel láthatóan senki mással nem is tartanak fenn semmilyen kapcsolatot.
A nyitójelentben Teddy éppen a méhek elnéptelenedés-szindrómájáról beszél unokatestvérének, amit szerinte nem más okoz, mint a köztünk élő, Androméda-galaxisból származó idegenek által elszabadított vegyszerek. Igen, Teddy minden szabadidejét a YouTube és a Reddit mélyén tölti, szélsőséges UFO-konteókat tanulmányozva. Tudását már szinte tökélyre fejlesztette, ismeri az andromédaiak hierarchiáját, űrhajóinak felépítését, sőt azt is tudja, miről lehet felismerni az embernek álcázott űrlényeket. Azonosítja is a helyi gyógyszerészeti multi CEO-ját, Michelle Fullert (Emma Stone), mint andromédai humanoid űrlényt, és azt is tudja, hogy holdfogyatkozáskor, azaz négy nap múlva Földkörüli pályára áll egy idegen űrhajó. Eljött hát a cselekvés ideje: egy nevetségesnek tetsző felkészítő tréning után (melynek része a kémiai kasztrálás is) Donnal karöltve egy brutálisan esetlen akcióban elrabolják az űrlénynek hitt Michelle Fullert.
A nő egy mocskos pincében ébred kopaszra borotválva (Teddy meggyőződése, hogy a haján keresztül tud kommunikálni az űrhajójával), megkötözve és tetőtől talpig antihisztaminos krémmel bemázolva (hogy blokkolják az andromédai idegrendszerét). Teddy és Don pedig a napközben viselt piszkos ruháikat ódivatú öltönyökre cserélve és puskával felfegyverkezve készen állnak a "tárgyalásra", melynek célja, hogy elérjék: Michelle vigye magukkal őket az űrhajóra, hogy az idegenek vezetőjével tárgyalhassanak a Föld jövőjéről.
A helyzet abszurditását fokozza, hogy Michelle nyilvánvalóan klasszisokkal intelligensebb és felkészültebb vitapartner elrablóinál, ám a fizikai fölény és kontroll náluk van. Michelle tankönyvbe illő asszertivitással próbál higgadt és tényszerű párbeszédet folytatni velük, azonban Teddy hajthatatlan: erőltetetten és esetlenül diplomatikus hangvételben követeli a humanoidtól, hogy vallja magát űrlénynek és szervezzen találkozót fajának vezetőivel.
A játékidő nagy része egy helyszínen zajló kamaradráma a három nagyon különböző ember bizarr interakcióival, melynek csúcspontjait Michelle és Teddy dialógusai jelentik, melyek valójában a dominanciaharcról szólnak, nem mellesleg tűpontos keresztmetszetei korunk kommunikációs válságának: két eltérő világnézet, mely egyáltalán nem nyitott a másik érveire, vagy úgy általában az érvekre. Teddy egy sajátos véleménybuborékban él, amelynek komfortzónájából, ha kimozdítják intellektuálisan, akkor sutba dobja a látszólagos stratégiai nyugalmat és támad, erőszakosan, agresszíven. Aki járatos a kommentszekciókban, annak ismerős lesz Michelle helyzete. Persze a nő is megér egy misét, mert ugyan profin használja az asszertív kommunikációt, fejlett vitakultúrával és erős érvrendszerrel rendelkezik, de mindezt gyakorlatilag marketingeszközként használja, amihez nem társul valódi empátia vagy szociális érzékenység.
Mégis Michelle szabadulásáért szurkolunk az őrült, konteós és bárdolatlan Teddy markából, azonban ne felejtsük el, hogy egy Yorgos Lanthimos-filmben semmi sem az, aminek elsőre látszik, és a rendező most is az orrunknál fogva vezet minket.
Emma Stone A kedvenc során láthatóan nemcsak a leszbikus hajlamú Stuart Annát vonta bűvkörébe, hanem Yorgos Lanthimost is, ugyanis immár negyedszer dolgoznak együtt, együttműködésük pedig most is igencsak gyümölcsöző. A színésznő nagyot alakít, úgy is, hogy többnyire az arcjátékára van utalva, hiszen a jelenetek nagy részében megkötözve látható.
Jesse Plemons a kattant Teddy szerepében még őt is túlszárnyalja, olyannyira élethű figurát hoz, hogy érezni lehet a koszfoltos ruháiból és zsíros hajából áradó szagot. De a valóságtól elszakadt incel prototípusa mellett átadja a karakter érzékenyebb, emberibb oldalát, a világra kicsit talán joggal haragvó, gyerekkori traumáktól, magánytól, elhagyatottságtól, társadalmi kizsákmányolástól, szegénységtől egyaránt szenvedő kisembert, akinek a hangját senki sem hallja meg, és senki sem nyújt neki segítő kezet.
De a film abszolút felfedezettje Aidan Delbis a kissé gyengeelméjű Don szerepében, aki talán még Teddynél is szánandóbb teremtés. Ő nem igazán hisz a Földet megszálló idegenek létezésében, de számára Teddy jelenti az egyetlen támaszt az életben, és az UFO-konteó az a szál, amin keresztül a leginkább kapcsolódhat Teddyhez. Amíg azt teszi, amit Teddy kér, addig megkapja tőle a figyelmet, az elismerést és a szeretetet. Ezért nem mer ellentmondani, még akkor sem, mikor érzi: Teddy túl messzire megy. A film legnagyobb áldozata egyértelműen Don.
Yorgos Lanthimos zseniálisan gondolta újra és aktualizálta a Mentsétek meg a zöld bolygót! Tűpontosan reflektál korunk társadalmi-szociális jelenségeire, internetkultúrájára. A rendező által bejelentett szünet előtt kiváló búcsúajándék tőle a Bugonia, melynek köszönhetően lesz min gondolkodnunk, amíg a görög zseni visszatérésére várunk.
80 Bugonia (2025)
Két összeesküvés-elméletekben hívő fiatal férfi elrabolja egy nagyvállalat befolyásos igazgatónőjét, mert meg vannak győződve róla, hogy a nő valójában földönkívüli,... több»
Szereplők: Emma Stone, Jesse Plemons, Alicia Silverstone, Stavros Halkias, Aidan Delbis
