Igen, vegyes érzésekkel néztem a filmet, pontosabban a végére alakultak ki igen vegyes érzéseim. A színészi játék, különösen Hugh Grant esetében, zseniális volt, igen jól is volt fényképezve, de a végére a forgatókönyv már átcsúszott a fantasy világába a ház alatt, irodaháznyi méretben húzódó alépítményrendszerrel meg a számos fogollyal.
Egyszerűen nem áll össze logisztikailag, ahogy a derék pszichopatánk egyedül istápolgatja őket, cserélgeti alattuk az almot stb, és közben arra is jut ideje, hogy föld alatti sátánista szentélyeket rendezgessen be, széles körben művelje magát vallási kérdésekben, és mormon hittérítő kislányokat ejtsen foglyul. Hát persze.
Na meg az "azért csináltam, mert hagytátok" poént már elsütötték A látogatás (Speak No Evil) című filmben, és ugye azt tudtuk meg, hogy Mr. Reed azért csinálta a dolgait, mert hagyták neki. Ez nem valami újszerű.
Maga a vallást megkérdőjelező vita a film során számomra érdekes volt, ez – Hugh Grant pazar játéka mellett – szerintem az egyik fő erősség. Jók voltak a párhuzamok a Radiohead zenéje és a vallások között az iterációt illetően. Nagy kár, hogy a végén ebből nem lett okosság, csak okoskodás.
A pillangós elméletnél kicsit már be voltam szellemi értelemben fáradva, így a befejezésben erre visszautaló pillangós részre csak annyit mondtam, hogy jól van. Apropó, pillangó. A lányok normál időjárásból ugranak fel Mr. Reedhez, ahol előbb nagy eső, aztán komoly hóvihar keletkezik, egy évszaknyit romlik az időjárás, hogy aztán másnap ugyanott jöjjön a pillangó. Értem én, hogy ez film, és a szimbólumok kedvéért elnézőbbnek kellene lennem, de mindennek van határa, túl sok volt a képtelenség ahhoz, hogy túl lehessen rajtuk lépni.
Mindezek ellenére végig nagyon is nézhető volt az egész, csak maradt utána egy szomorkás WTF érzés.
72 Eretnek (2024)
Két fiatal, hívő nőt macska-egér játékba csábítanak egy különc férfi otthonában. több»
Szereplők: Hugh Grant, Topher Grace, Sophie Thatcher, Carolyn Adair, Chloe East
