Igazság és balítélet

2026.09.02 11:19 fankbringa Olvasottság: <100x

0

Az egyszemélyes hadsereg újabb megvalósítása érkezett, ami Jason Statham filmes szerepeinek a felét adja, így lassan több évadnyi sorozat is kijönne belőle. Ez jól áll Jasonnek és mindig hálás feladat belebújni a bőrébe, vagy csak élvezni, hogy mindent megold, megtörhetetlen és mindent ő irányít. Egy szent lett belőle, még akkor is, ha jó sok vér tapad a kezéhez. A szokásos erkölcsi dilemmák követik az útját: ölni vagy életben maradni. Jót cselekedni vagy bosszút állni? Minden esetben azonos a döntés: leszámolás az igazság nevében.

Látszik már a filmen, hogy hősünk 59 éves. Kicsit lassabban indul a történet, kicsit előtérbe kerül az, hogy idős korára az ember másra is vágyik, mint örökös pörgésre. Az elején a nyugodt napokat láthatjuk, majd jön az elkerülhetetlen, mert beindulnak az események és tempót kell váltani. Elindul az igazi hajsza, a hibázni nem tudó veterán története. Persze Batman nem lenne olyan ügyes Robin nélkül, ezért érkezik Annabelle Wallis, aki nem tipikus akcióhős, de gondolatban már összehoztuk a főhőssel és megmenti párszor Cole Reed fenekét. Nagyon csinos, szép és szigorú, ahogy a mostani nézői igények diktálják.

Ahogy indulnak be az események, úgy csúszik bele a film képtelen jelenetekbe és rendkívül látványos közelharcokba. Szinte már trendi a sérüléseket úgy ábrázolni a filmekben, mint karcolásokat. Minden elismerésem Laurent Buson és Godefroy Ryckewaert munkájáért, mert minden összecsapás jól követhető, látványos és nézőhöz közeli lett. Vannak benne gyors megoldások és elhúzódó küzdelmek egyaránt. Az ilyen megoldásokért szeretjük annyira Jason hősködéseit.

Nagyon tetszett, hogy egy nő nem tud könnyedén leverni egy kétszer akkora férfit, és hajlandó voltam elnézni pár apróságot, ami elszakadt a valóságtól. Amíg a hangulat ott van, nem zavarnak a külsőségek. A film hangulata végig kiváló.

Negatívumnak azt találtam, hogy megint az "odacsapunk" zsánerre épít, nem mutat senki fejlődést, nem lesz jobb a világ, nem ad megoldást, ötletet semmire, csak kiéli a tombolás vágyát. Ha kiveszem a szórakoztatóelemeket és a zseniális csatákat, akkor a film dögunalmas. A feszültség kimerül a főbűnös megtalálásában.

A helyszínválasztás szuper lett. Elmaradtak a grandiózus képek, a nagy terek nem dominálják a filmet, végig emberközeli maradt, szinte csak az van a látószögben, ami a történethez tartozik. A gazdagság és az ezzel járó körítés is csak a feltétlenül szükséges elemekre koncentrál. Jean-François Richet rendezett már akciófilmet, és ott is sokat használta a közeli beállításokat, ami most is jót tett az egésznek. Nekem kicsit felidézte az angol filmek világát, ezért érzésben mást hozott, mint a tipikus akciófilmek.

Természetesen fel kellett olvasni Cole Reed önéletrajzát, hogy tudjuk, mennyire kemény és pont ott volt egy amerikai hadihajó a környéken, hogy rendet tegyen. Megismertük a motivációk hátterét, úgyhogy senki sem fog értetlenül távozni a film után, mert mindenre megkapjuk a magyarázatot.

Randifilmnek kiváló, akciófilm-kedvelőknek javasolt megtekinteni. A gyerekek maradjanak otthon.

#premiervadasz