Aki túl komolyan vette, az nem járt jól

2026.06.24 21:40 Ahoj poplacsek Olvasottság: 150x

0

Nem készültem a filmből mielőtt megnéztem, de egy idő után rájöttem, hogy nem szabad nagyon komolyan venni, meg a számos életrajzinak tűnő részlet ellenére nem kell megtörtént alapokat keresgélni vagy sejteni. Josh Safdie egy laza történetet rakott elénk, amit úgy érdemes nézni, mint ahogy annak idején a Pulp Fictiont.

Timothy Chalamet profivá érett, semmi kétség, nagyon jól játszik. Gwyneth Paltrow visszatérésében nem találtam túl sok örömöt, csúnyán röppent el felette az idő vasfoga és nem kapott olyan szerepet, amiben megmutathatta volna a tehetségét (ha volt, mert sajnos nem emlékszem, nem arra figyeltünk régen). Röhrig Géza észre se vettem, hogy szerepelt, csak amikor utólag néztem, vettem észre, de akkor már beugrott, hogy melyik karaktert alakította pár percig.

Szóval az elején kicsit zavaros, nem tudjuk, hogy egy pingpongjátékos életrajzát fogjuk-e látni, vagy a narancssárga pingponglabda születésének roppantul nem izgalmasnak ígérkező történetét. De aztán kialakul az irány, egy érdekes személyiségű pingpongversenyző fiktív történetét látjuk az 1950-es években. A korszak megjelenítése osztályon felüli színvonalon sikerült, maga a cselekmény nem igazán különleges, de elég szórakoztató, legalábbis az apró momentumok szintjén. Csak egy példa a kedvenc agymenésemre: Chalamet (a pingpongos főszereplő arc) leszakad a fürdőkáddal egy emeletnyit, egyenesen egy, a kutyáját a kádban fürdető öreg zsidó gengszterre. A kutyát a balesetben sérült öreg bűnöző a főszereplőre bízza, aki parádésan hülye körülmények között elveszti a kutyát, majd a barátnőjével megpróbálják az öreg gengsztert nagyon durván megfejni. És ez csak egy ilyen mellékszál, esküszöm, jobb, mint a fő cselekmény.

Szóval nézzétek bátran, de csak lazán, semmi komolyság!