Számomra az egyik leggyengébb film a hét évadból. Na jó, még hátravan kb. másfél film. Haolu Wang rendezte, egy kínai rendezőnő, amivel igazán csak az a bajom, mint szinte az összes többi rendezőnővel a szakmában, hogy megfejthetetlenek és unalmasak a filmjeik a férfi közönség számára. Sokszor "nyúlós", szirupos, ragacsos, kissé nyálas és indokolatlanul romantikus, a sztori kárára. Na itt is azt látjuk.
Nagyon egysíkú, szinte "elalvós" sztori, ami sem nem érdekes, sem nem izgalmas, és abszolút értelmetlen. Talán ami egy kicsit feldobja az értékelésemet, az a Dorothy szerepében feltűnő Emma Corrin volt, aki kifejezetten hiteles és értékelhető volt.
A színésztársadalom is megbicsaklott, mint a "civil" szféra, és így ha netalán azt akarják a szponzorok, hogy legyen a sz*rnak is nézettsége, bele kell "tuszakolni" egy-két fekete színészt vagy éppen színésznőt (nagy jóindulattal nevezhetjük őket színésznek). Jelen filmünkben ez a személy a rettenetesen tehetségtelen Issa Rae, aki persze a főszerepet játssza. Teszi mindezt unalmasan, ripacskodva és nagyon ellenszenvesen.
Persze, mi másról is szólna a sztorink, mint a digitális, modern filmkészítésről. A történet szerint a filmeket újra digitalizálják, persze olyan módon, hogy bármelyik szereplőt "leválthatják" egy szinoptikus interfésszel. És mit csinálnak? Egy negyvenes évekbeli romantikus film férfi főszereplője helyébe egy fiatal fekete nőt "illesztenek" be. Számomra ez inkább mélységesen szomorú és nevetséges. Szenny munka egy értékelhető színésznővel. Ez szinte a semmi kategória.
