Csillagos ötös! Vannak történetek, amelyek egyszerűen nem engedik el az embert. Amelyek nem érnek véget a könyv utolsó oldalával vagy a stáblista megjelenésével, hanem még napokkal később is ott motoszkálnak a gondolataink között. Számomra John Steinbeck Édentől keletre című regénye pontosan ilyen mű, ezért különösen nagy kíváncsisággal és bizonyos fokú izgalommal vártam a Netflix adaptációját. Hiszen egy ekkora irodalmi klasszikushoz hozzányúlni nem kis vállalkozás. Főleg akkor, ha az ember már olvasta az eredetit, és pontosan tudja, milyen mélységeket, érzelmeket és emberi dilemmákat rejt magában ez a történet.
Hirdetés
Aztán elkezdtem nézni a sorozatot, és egyre inkább az volt az érzésem, hogy a Netflix ezúttal valami igazán különlegeset alkotott. Ritkán mondok ilyet egy könyvadaptációra, de ebben az esetben őszintén azt érzem, hogy ennél jobban aligha lehetett volna vászonra vinni Steinbeck világát. Nem egyszerűen egy ismert történetet kaptunk új köntösben, hanem egy olyan feldolgozást, amely képes megőrizni az alapmű súlyát, miközben a saját filmes eszközeivel is hozzátesz valamit az élményhez.
A történet középpontjában továbbra is az emberi természet örök kérdései állnak. Vajon eleve jónak vagy rossznak születünk? A családi örökségünk, a gyerekkori traumáink és a környezetünk határozzák meg, hogy kik leszünk, vagy valóban képesek vagyunk más utat választani? A Trask család története nem csupán egy családi dráma, hanem egyetemes történet testvériségről, féltékenységről, szeretetéhségről, bűnről és megbocsátásról. Olyan kérdéseket feszeget, amelyek ma éppen annyira érvényesek, mint akkor, amikor az író megírta a regényét.
És akkor beszéljünk a színészekről, mert itt bizony nem lehet szó nélkül elmenni a teljesítményük mellett!
Florence Pugh egyszerűen lenyűgöző Cathy Ames szerepében. Számomra ő a sorozat egyik legnagyobb erőssége. Cathy nem egy könnyen megfejthető karakter, és éppen ez teszi annyira izgalmassá. Egyszerre taszító, kiszámíthatatlan, félelmetes és különös módon mégis emberi. Florence pedig olyan finom eszközökkel dolgozik, hogy sokszor nem is a kimondott szavai, hanem egyetlen pillantása vagy apró arcrezdülése árul el a legtöbbet arról, mi zajlik a karakterében. Nem próbálja megszerettetni velünk Cathyt, és nem is akarja mindenáron felmenteni a tettei alól. Egyszerűen megmutatja őt a maga összetettségében. Ez pedig óriási különbség.
Cathy alakítása azért is emlékezetes, mert egy olyan nőt látunk, aki képes manipulálni a környezetét, miközben a saját belső világának is megvannak a maga sötét rétegei. A színésznő nem pusztán eljátssza ezt a figurát, hanem szinte uralja a képernyőt. Minden jelenetében van valami nyugtalanító, valami, ami miatt az ember önkéntelenül is figyelni kezdi a legapróbb gesztusait. Egészen kivételes alakítás!
Christopher Abbott Adam Trask szerepében szintén remek választás. Az ő karaktere egészen másfajta nehézségeket hordoz magában.
Külön kiemelném Ciarán Hinds jelenlétét is, aki Samuel Hamilton szerepében olyan tapasztalatot és emberi mélységet hoz a történetbe, amelynek minden egyes jelenetben érezni a súlyát. Bár a regényhez képest a Hamilton család története sajnos jóval kevesebb figyelmet kap, Hinds így is emlékezetes alakítást nyújt. Hoon Lee pedig Lee szerepében szintén fontos része annak az érzelmi világnak, amely a sorozatot igazán emberivé teszi.
Ami a látványvilágot illeti, az alkotók pontosan értik, hogyan kell képi formába önteni egy ilyen történetet. A korszak hangulata, a tájak, a díszletek és a szereplők megjelenése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember valóban belemerüljön ebbe a világba. Nincs szükség folyamatos hatásvadászatra vagy felesleges túlzásokra. A történet ereje önmagában is elegendő, a képi megvalósítás pedig szépen támogatja azt.
És akkor jöjjön az a bizonyos apró kritikai észrevétel is!
Bármennyire is közel áll hozzám ez a feldolgozás, olvasóként azért hiányoltam a Hamilton család történetének nagyobb súlyát. A regényben ez a család nem pusztán mellékszereplőkből álló háttér, hanem a történet szellemi és érzelmi világának egyik fontos pillére. Az ő sorsuk, gondolkodásuk és emberi tapasztalataik olyan pluszréteget adnak az eredeti műhöz, amelyből a sorozat nézőként valamivel kevesebbet kapunk.
Megértem, hogy egy televíziós adaptáció esetében szelektálni kell, és egy több száz oldalas regény minden részletét lehetetlen változtatás nélkül átültetni a képernyőre. A készítők Cathy történetére helyezett hangsúlya is tudatos alkotói döntés. Mégis úgy érzem, hogy a Hamilton család valamivel nagyobb jelenléte még gazdagabbá tehette volna az összképet. Ez azonban nálam nem rontja le a sorozat értékét, inkább egy olyan hiányérzet, amelyet kifejezetten az eredeti mű ismeretében fogalmazok meg.
Mert összességében a Netflix valami olyat tett le az asztalra, amire szerintem igenis büszkék lehetnek.
Könyvolvasóként, íróként különösen jó érzés volt látni, hogy egy ilyen jelentős irodalmi alkotás méltó figyelmet kap, és nem válik belőle egy üres, látványos, de lélektelen adaptáció. Ez a sorozat ugyanis nemcsak a szemnek szól, hanem az ember gondolataira és érzéseire is hat. Megmutatja, mennyire összetett az emberi természet, mennyire nehéz megszabadulni a múlt terheitől, és milyen fontos szerepe van azoknak a döntéseknek, amelyeket életünk során meghozunk.
Aki olvasta a könyvet, annak azért ajánlom, mert érdemes újra találkozni ezzel a történettel egy másik megközelítésben. Aki pedig még nem ismeri Steinbeck regényét, annak különösen jó alkalom lehet arra, hogy felfedezzen egy időtálló klasszikust.
90 Édentől keletre (2026)
A kaliforniai Salinas-völgy mezőgazdasági területein két család, a Traskok és a Hamiltonok egymást követő generációinak az a sorsa, hogy újrajátsszák Káin és Ábel végzetes... több»
Szereplők: Florence Pugh, Ciarán Hinds, Christopher Abbott, Martha Plimpton, Hoon Lee
