Kezdeném azzal, hogy örülök annak, hogy ezt a filmet nem moziban néztem meg, mert a végkifejlet nálam sírást váltott ki. A csodás tájkép viszont tuti ott nagyon bejött volna... Valami elképesztően csodás látványt nyújtott! A történet annyira emberi és szívbemarkoló, ahogy tökéletesen bemutatja egy ember és hű ebtársának dinamikáját, egymás iránti mindent elsöprő tiszteletét, és ami a legfontosabb: a bizalmat és a szeretetet. Sok-sok éven át olyan szintű egymástól tanulás és munka áll mögöttük (egykoron a hadseregben együtt szolgáltak, a munkájukból kifolyólag), hogy azt Isten se választhatja el tőlük, kettejüktől, vagy mégis... a halál. Oly sok mindenen mentek keresztül ők ketten, és most, hogy élveznék nyugalmas, leszerelt éveiket, a sors közbeszól, és a túlélésért küzdenek nem épp barátságos, a várostól, civilizációtól távoli... természetben töltött csendes napjaikban. Egymásért harcolnak, küzdenek az erdő, a hegyek fogságában, de bármennyire is szeretnének kijutni, a hely „őslakói” keresztülhúzzák számításaikat, na és az adott körülmények is. A végkifejlet szó szerint szívfacsaró, és aminek menet közben csak morzsáit tudjuk összecsipegetni, arra legvégül könnyeinkkel küszködve választ lelünk.
Kezdeném azzal, hogy örülök annak, hogy ezt a filmet nem moziban néztem meg, mert a végkifejlet nálam sírást váltott ki. A csodás tájkép viszont tuti ott nagyon bejött volna... Valami elképesztően csodás látványt nyújtott! A történet annyira emberi és szívbemarkoló, ahogy tökéletesen bemutatja egy ember és hű ebtársának dinamikáját, egymás iránti mindent elsöprő tiszteletét, és ami a legfontosabb: a bizalmat és a szeretetet. Sok-sok éven át olyan szintű egymástól tanulás és munka áll mögöttük (egykoron a hadseregben együtt szolgáltak, a munkájukból kifolyólag), hogy azt Isten se választhatja el tőlük, kettejüktől, vagy mégis... a halál. Oly sok mindenen mentek keresztül ők ketten, és most, hogy élveznék nyugalmas, leszerelt éveiket, a sors közbeszól, és a túlélésért küzdenek nem épp barátságos, a várostól, civilizációtól távoli... természetben töltött csendes napjaikban. Egymásért harcolnak, küzdenek az erdő, a hegyek fogságában, de bármennyire is szeretnének kijutni, a hely „őslakói” keresztülhúzzák számításaikat, na és az adott körülmények is. A végkifejlet szó szerint szívfacsaró, és aminek menet közben csak morzsáit tudjuk összecsipegetni, arra legvégül könnyeinkkel küszködve választ lelünk.