Külön

2025.12.03 17:56 kabel Olvasottság: <100x

2

Az Együtt témaköre fantasztikus, de története csak egy rövidfilmre elegendő tartalommal bír: nincs benne elég meglepetés és test-horror ahhoz, hogy igazán kihasználja alapötletét. Ha megnézted a trailert, abból könnyű megtippelni a teljes filmet, és sajnos nincs mögöttes tartalom vagy bármiféle mélység, ami ezt a narratívát tovább színezné. A sztori kimerül abban a mondatban, hogy: „Mi lenne, ha egy pár szerelme természetellenes fizikai összekapcsolódásban reprezentálódna?”

Főszereplőink egy pár, akik új környékre költöznek, és egy különös barlangban egy földöntúli betegséget szednek össze, amely mintha láthatatlan láncokat helyezne rájuk, s ezek folyamatosan rövidülnek. Nyilván ebbe félszáz dolgot bele lehet olvasni a toxikus kapcsolatoktól a Stockholm-szindrómán át egészen a destruktív lojalitásig. A film azonban annyira lazán kezeli saját metaforáját, hogy szinte minden mélységet magunknak kell belelátni ebbe a történetbe. Még főszereplőink kapcsolatát is alig ismerjük meg: bár a problémákat látjuk, azokat már nem tudta okosan feloldani a rendezőpáros.

Alison Brie és Dave Franco közösen rendezték a filmet. A valóságban is kapcsolatban lévő duó alkotása eleinte remekül építkezik. A film első felében felbukkanó feszültség azonban kissé megakad, és a film központi gimmickje erőtlen semmitmondásba torkollik, a cselekmény pedig túl kiszámíthatónak hat. A készítők nem ültek le igazán elgondolkodni a testösszeolvadás narratív lehetőségein, és a történet ott ér véget, ahol végre érdekessé kezdett volna válni. Hiszen az összeolvadás utalhat egy kapcsolat egyhangúságára, vagy akár arra is, hogy egy pár annyira komfortos egymás mellett, hogy elválaszthatatlanná válnak. Egy olyan világban, ahol a házasságok jó része válással végződik, talán érdemes lett volna ezt a képet továbbvinni. A közös fájdalom és érzések megosztása egy szép kép, de a pár kapuzárási válságára ez nem tűnt releváns válasznak.

Franco és Brie remekül játsszák szerepeiket: beszélgetéseik autentikusak, még akkor is, ha karaktereik inkább közhelycsokrok, mint valódi figurák. Mégis tetszett, hogy nem tipikus horrorkarakterek voltak, hanem aktívan dolgoztak a probléma megoldásán, és felnőtt módon kezelték sorsukat. A film jótékonyan háttérbe tolja párkapcsolati dilemmáikat, pedig a narratíva egy valós és hiteles témakört boncolgat — ám ezzel ismét csak nem kezd semmit.

A test-horror kedvelői szomorúan fognak felállni a filmtől. Nincs igazán gusztustalan vagy megbotránkoztató jelenetsor, a film inkább a vágó segítségét hívja, amikor valami horribilis eseményt kellene mutatnia. Ugyanakkor a lazább horror-szekvenciák kimondottan ütősek és kreatívak. Unalmasnak vagy vontatottnak nem mondható a film, annak ellenére, hogy teljesen kiszámítható a cselekmény, és csavarját túl korán ellövi.

A párkapcsolati test-horror kimondottan izgalmas iránya a műfajnak, és idén nem is ez az egyetlen próbálkozás a témában. Az elvárások ellenére azonban az Együtt nem vitte igazán meglepő irányba sztoriját, így lesz még hely más alkotóknak a zsáner továbbtágítására.