Ha egyetlen szóval kellene jellemezni Matt Spicer legújabb vígjátékát, az a 'kaotikus' lenne. A Kisöcsém (Little Brother) egy tipikus, egy kaptafára készült streamingtermék, amelynél a tömegfogyasztásra szánt, olcsó sablonok és a polgárpukkasztó egyediség görcsös próbálkozása ütközik össze – katasztrofális eredménnyel. A film megpróbálja ötvözni a ’90-es évek klasszikus, érzelmes „idegesítő potyautas” komédiáit a mai modern, kőkemény és alpári R-kategóriás felnőtt humorral. Az eredmény? Egy lélektelen, közepes iparosmunka, ami folyamatosan ingadozik a giccses tanulságok és a legközönségesebb poénok között.
A történet és a karakterek mögötti sablonok
A film alaphelyzete nem is állhatna messzebb a valóságtól, és egy abszolút lerágott csontra épül. Adott Rudd (John Cena) a pedáns, merev ingatlanügynök, aki görcsösen próbálja bizonyítani a sikerességét a milliárdos bátyja (Christopher Meloni) árnyékában. Ebbe a patikamérlegen kimért, hamis idillbe robban be Marcus (Eric André), aki nem is a valódi testvére, hanem egy egykori mentori programból visszamaradt, mentális intézetből frissen megszökött, teljesen kiszámíthatatlan „kisöcsi”.
A fősodratú kritikák még megpróbálják dicsérni a két színész elméleti kémiáját és a „választott család” drámainak szánt szálát, de a valóságban a rendezés egyszerűen képtelen eldönteni, mi akar lenni. Az egyik pillanatban egy megható családi drámát látunk az elfogadásról, a következőben pedig Eric André karakterének testszagú, durva szexuális poénjain kellene nevetni. A történet ritmusa döcög, és a cselekmény folyamatosan logikátlan, abszurd fordulatokkal próbálja fenntartani a látszólagos pörgést.
Miért fizikai fájdalom ezt nézni?
A film legnagyobb bűne az elviselhetetlenül idegesítő dinamika. Mivel a forgatókönyv íróinak nem volt valódi szellemesség, mélység vagy intelligencia a kezében, a humort átváltották decibelre: a „kisöcs” karakter gyakorlatilag végigordítja, végigvisítja és végighisztizi a teljes játékidőt. A modern vígjátékok jelentős része ma már erre a sémára épül: zajjal, káosszal és folyamatos, agresszív ingerléssel próbálják elfedni, hogy a tartalom egy nagy, üres semmi.
Erre a fizikai fáradtságra a magyar szinkron még egy lapáttal durván rátesz. A hazai szinkronszakma régi zsenialitását mára teljesen felváltotta a streaming-korszak futószalaggyártása. Eric André karakterét magyarul visszaadni eleve kész öngyilkosság. Ami az eredeti nyelven talán elmegy egy bizonyos rétegnek mint elvont, gátlástalan őrület, az a magyar hangszínnel, a túlartikulált, görcsös és mesterkélten erőltetett üvöltözéssel kombinálva szinte elviselhetetlenül idegesítővé és prolivá válik. A néző percek után legszívesebben kinyomná a képernyőt.
Összegzés
A Kisöcsém tökéletes példája annak, hogyan próbálja a szórakoztatóipar lekötni és zombisítani az embereket: üres, agyatlan zajjal, hogy véletlenül se kelljen elgondolkodni semmin. Nem váltja meg a világot, nem vicces, és egyetlen percig sem nyújt kellemes kikapcsolódást. Egyszeri háttérzajnak is sok, a valódi, intelligens humorhoz pedig semmi köze. Messziről kerülendő, felejthető tömegtermék.
32 Kisöcsém (2026)
Egy híres ingatlanügynök élete felfordul, amikor excentrikus kishúga váratlanul újra felbukkan. több»
Szereplők: Michelle Monaghan, John Cena, Paris Hilton, Christopher Meloni, Bryce Gheisar
