Vannak rossz filmek, és vannak azok a produkciók, amelyek nyíltan leköpik a néző intellektusát. A Csak egy éjszaka nem egyszerűen egy sikertelen romantikus vígjáték; ez a puszta biológiai ösztönös létezés, a felelőtlen szexéhség és a szellemi üresség totális apoteózisa.
Hirdetés
A koncepció már alapból az elmebaj határát súrolja: adott egy képtelen alaphelyzet, ahol a szereplők, mint a veszett kutyák, hajszolják az alkalmi párosodást a városon át, mert a társadalmi keretek közt csak "egyetlen éjszaka" jut nekik erre. A forgatókönyv nem is akar emberi karaktereket, érett gondolatokat vagy normális drámát építeni: a szereplők motivációja kimerül a puszta testi kielégülésben, mielőtt lejár az idő.
A párbeszédek a leghitványabb, pszichobandzsításba csomagolt pózolásokból állnak. Ha a karakterek nem szexről ordítoznak vagy a tesztoszteron hajtotta vágyaikat igazolják, akkor cigarettáznak vagy zabálnak, hátha a rendező szerint ettől "életízű" meg "menő" lesz a látvány. A két főszereplő között nagyjából annyi kémia van, mint két párhuzamosan futó gyártósori szalag között, a poénok pedig messze a béka feneke alatt rekednek meg.
Ez a film a modern konzumtársadalom tökéletes terméke: az embert lecsupaszítja egy fogyasztó, ösztönvezérelt lény szintjére, majd ezt a sekélyes giccset eladja nekünk "szabad és laza modern romantikaként". Nincs benne semmi emelkedettség, semmi tartás, semmi szellemiség — csak olcsó, felszínes zaj és a puszta vágyálmok kiélése. Ha valakinek az ösztönszint legalja a mércéje, az remekül fog szórakozni, mindenki másnak viszont egyenesen sértés az idejére nézve. Amikor a hétköznapi ingerküszöb lecsökken a „móka, kajálás, szex, alvás” biológiai körforgására, egy ilyen film nemhogy nem zavarja a nézőt, hanem kifejezetten igazolja a saját létezését.
75 Csak egy éjszaka (2026)
dráma | romantikus | vígjáték
Az egyetlen éjszakán, amikor a házasság előtti szex megengedett, két idegen kétségbeesetten keres partnert egy egyént korlátozó társadalomban. több»
Szereplők: Bobby Cannavale, Maya Hawke, Molly Ringwald, Monica Barbaro, Pete Davidson
apoteózis = istenné tenni egy embert vagy istenként tisztelni és rajongani érte. Eredete: theosz = isten, apotheoszisz = istenné tenni. Rosszul használtad a kifejezést: \"a szellemi üresség totális apoteózisa\" - ezt írtad, de a szellemi üresség nem lehet megszemélyesített alanya az istenné tételnek.