Számomra igazi meglepetés volt, mert elsőre egy egyszerű, gyerekeknek szóló kalandfilmnek tűnt, de sokkal több annál. Ritkán találkozom olyan filmmel, ami ennyire könnyedén tud vicces, látványos és közben szerethető lenni. Már az első percektől érezhető rajta az a fajta játékosság, amit ma sok családi filmből hiányolok. A humor nem erőltetett, hanem folyamatosan működik, és sok poén felnőttként is ugyanúgy szórakoztató. A legjobban talán az tetszett benne, hogy a film nem akar túl komoly vagy túl modern lenni, egyszerűen csak jól akar szórakoztatni, és ezt nagyon jól csinálja. A dzsungeles környezet, az abszurd karakterek és maga a Marsupilami figurája is annyira egyedi hangulatot adnak, hogyvégig lekötött. A főszereplők között remek a kémia, emiatt az egész történet természetesnek és élőnek érződik még a teljesen őrült jeleneteknél is. Külön pozitívum, hogy a filmben van egy kis nosztalgikus kalandfilmes hangulat, ami emlékeztet a régebbi családi vígjátékokra. Nem akar minden percben látványorgiát vagy túlmagyarázott érzelmeket mutatni, inkább hagyja működni a humort és a karaktereket. Nekem pont ezért lett az év egyik kedvence: végig jókedvet adott, kikapcsolt, és ritka módon a vége után is megmaradt bennem az a vidám hangulat, amit nézés közben éreztem.
Számomra igazi meglepetés volt, mert elsőre egy egyszerű, gyerekeknek szóló kalandfilmnek tűnt, de sokkal több annál. Ritkán találkozom olyan filmmel, ami ennyire könnyedén tud vicces, látványos és közben szerethető lenni. Már az első percektől érezhető rajta az a fajta játékosság, amit ma sok családi filmből hiányolok. A humor nem erőltetett, hanem folyamatosan működik, és sok poén felnőttként is ugyanúgy szórakoztató. A legjobban talán az tetszett benne, hogy a film nem akar túl komoly vagy túl modern lenni, egyszerűen csak jól akar szórakoztatni, és ezt nagyon jól csinálja. A dzsungeles környezet, az abszurd karakterek és maga a Marsupilami figurája is annyira egyedi hangulatot adnak, hogyvégig lekötött. A főszereplők között remek a kémia, emiatt az egész történet természetesnek és élőnek érződik még a teljesen őrült jeleneteknél is. Külön pozitívum, hogy a filmben van egy kis nosztalgikus kalandfilmes hangulat, ami emlékeztet a régebbi családi vígjátékokra. Nem akar minden percben látványorgiát vagy túlmagyarázott érzelmeket mutatni, inkább hagyja működni a humort és a karaktereket. Nekem pont ezért lett az év egyik kedvence: végig jókedvet adott, kikapcsolt, és ritka módon a vége után is megmaradt bennem az a vidám hangulat, amit nézés közben éreztem.